Azt mondta a Fed elnöke tegnap, hogy ciklusközepi lazításként gondolnak arra, amit csinálnak (25 bp kamatvágás, és az állampapírportfolió leépítése által történő likviditáscsökkentés befejezése). Ezzel az értékeléssel nagyjából egyet tudok érteni.

A 2010-es évek elején két fő nézet volt a (gyakran jellemzően valamelyik irányba elfogult) magyar közgazdászok között: az egyik oldal szerint a diktatórikus Orbán-rendszer hamarosan földbe állítja a gazdaságot, a másik pedig azt mondta, hogy az unortodox gazdaságpolitika majd csodát tesz. Egyiknek sem lett igaza.

A régi, ortodox időkben elég volt a jegybanki alapkamatot nézni, hogy az ember megértse a monetáris politika által használt kamatszintet, de mára a helyzet erősen megváltozott. Miközben az alapkamat stabil és gránitszilárdságú, ám kevéssé releváns. Mára, ahhoz hogy megértsük mit csinál a jegybank, véleményem szerint egyszerre kell figyelni a bankközi kamatokat - melyeket mindenféle módszerekkel próbál a jegybank finomhangolni - és a lakossági állampapírok hozamát.

Akit egyszer a kígyó megmart, az a gyíktól is fél. Úgy tűnik 2008-9 emléke annyira benne él mindenkiben, hogy talán még sohasem volt ennyire rákészülve a világ egy következő válságra. Mindenki tartalékol, óvatoskodik, bekészletez, felkészül. 

Habár a kormányzati narratíva szerint Magyarországon egészen különleges (repkednek a "Trianon óta nem látott", "Mátyás király óta", stb. kifejezések) gazdasági növekedés zajlik, valójában a 2009-ben indult gazdasági ciklus igen nagy hasonlóságot mutat az 1995-ben indulttal, amit szeretnék pár grafikonnal röviden demonstrálni.

Lassan 3 éve, hogy folyamatosan 10%-os vagy e feletti bérnövekedés van Magyarországon, és azóta az elemzések nagy része arról szól, hogy "igen, idén még ennyivel nőnek a bérek, de aztán majd leáll a bérnövekedés" - de egyelőre nem állt le. Sosem értettem  (http://www.zsiday.hu/blog/emelkedhetnek-e-tov%C3%A1bb-magyar-b%C3%A9rek) (http://www.zsiday.hu/mennyire-sz%C5%B1k-munkaer%C5%91piac), hogy mire fel ez a várakozás, amikor a hazai munkaerőpiac egyre szűkebb és a Nyugat elszívóereje folyamatosan igen magas.

A kormány ingyenpénzt adna a gyerekes/gyereket vállaló családoknak, hogy lepusztulóban lévő falvakban vegyenek házakat. Sajnos ez nem jó megoldás a valóban létező problémára, a falvak elnéptelenedésére. Az emberek nem jókedvükben költöznek el ezekből a kis falvakból, hanem azért, mert egyrészt nincs munka, másrészt nem jó az oktatás színvonala.

A demográfiai helyzetet nézhetjük lokális és globális nézőpontból is, és mindkettő teljesen értelmes, indokolható vélemény. A globális nézőpont elég egyértelmű: a Föld nem hogy 12-13, de 2-3 milliárd embert sem bír eltartani azon az életszínvonalon, ahogy a fejlett országokban élnek, ezért - ha azt akarjuk, hogy még legyen emberiség mondjuk 500 év múlva is - akkor a cél az, hogy a lakosság száma csökkenjen, tehát a kisebb gyerekszám a jó.

Mivel sokak számára nem egyértelmű a helyzet, és több kérdés is érkezett hozzám, ezért írnék röviden a Plotinus Nyrt.-ről.

Kiváló közgazdász kollégám azt mondta - és valószínűleg igaza van - hogy a következő komolyabb recesszióban megbuknak a jobboldali/nacionalista/autoriter populisták, mikor kiderül, hogy ők sem tudják megváltani a világot és alattuk is pont ugyanúgy van fellendülés, és összeomlás is. Ám szerintem azt is jól lehet látni, hogy ki jön utánuk: a baloldali populisták.