Régi tőzsdei mondás szerint a piac mindig arra megy, amerre a legtöbbeknek fájdalmat tud okozni. Persze nem azért, mert Joffrey király, és Ramsay Bolton együtt mozgatják a szálakat, hanem azért, mert a sok egy irányba nyitott pozíció zárása nagy mozgásokat indukálhat akár már kis kiinduló erővel. Adott esetben például elég egy-két jó hír, és a shortosok ezerrel menekülnek, ami még feljebb hajtja az árakat, ami újabb short-zárásokat okoz. Sokszor látunk ilyet a különböző piacokon, a lényeg, hogy piaci szereplők kényszerhelyzetbe kerülnek, és emiatt kell cselekedniük.

Mindenki tudja, hogy mi történt Magyarország időjárásával az elmúlt 30-40 évben: a klíma egyre kiszámíthatatlanabb, egyre nagyobbak a kilengések, egy hónapon belül hol tél van, hol nyár, egyre kevesebb az eső, ami ráadásul egyre kevesebb napon esik, télen extrém hidegek, nyáron extrém melegek vannak, soha nem látott későtavaszi fagyok zavarják a mezőgazdaságot, stb. Ezt mindenki tudja, és nagyrészt mindenki rosszul tudja.

2008-9 óta minden gazdaságpolitikus retteg a legapróbb lassulástól is, attól félve, hogy ismét totális összeomlás következik be. Megelőzendő az új válságot már idejekorán ellövik az összes puskaport, és remegve próbálják megakadályozni a recessziót. Olyanok, mint a harctéri felcser, aki a súlyos lőtt sebre morfiumot ad a katonának, átsegítve őt a sokkos állapoton, és ebből levonja a következtetést, hogy a legapróbb karcolás esetén is ez a legjobb megoldást: mindenkinek, minden körülmények között egy nagy adag morfiumot.

Cuki cicaharc bontakozott ki a jegybankelnök és a pénzügyminiszter között, és ez azért fontos, mert több érdekes következtetés levonható Matolcsy György rövid írásából:

https://novekedes.hu/mag/aranykor-nincs-vege-meg-csak-most-kezdodik-matolcsy-gyorgy-irasa

Miért ránganak Trump minden tweet-jére úgy a világ tőzsdéi, mintha áramot vezettek volna beléjük? A válasz egyszerű: azért, mert a jelen helyzetben valóban létfontosságúnak tűnik, hogy hogyan alakulnak az amerikai-kínai kereskedelmi tárgyalások. A világgazdaság úgy tűnik pengeélen táncol: az ipar sok helyen recesszióban, miközben a szolgáltatás továbbra is nő. A nagy kérdés az, hogy melyik húzza magával a másikat: a gyenge ipar magával rántja-e a mélybe a szolgáltatásokat, a lakossági fogyasztást, és akkor recesszió lesz; avagy a szolgáltatás felhúzza magával a gyengélkedő ipart?

Hirtelen mindenkinek nagyon fontos lett az esőerdő, és sokan mintha azt gondolnák, hogy a brazilok azért irtják a fákat, mert nincs jobb dolguk, miközben az erdőirtás oka egyértelműen gazdasági: megéri marhát tartani.

Adatok:

https://globalforestatlas.yale.edu/amazon/land-use

Azt mondta a Fed elnöke tegnap, hogy ciklusközepi lazításként gondolnak arra, amit csinálnak (25 bp kamatvágás, és az állampapírportfolió leépítése által történő likviditáscsökkentés befejezése). Ezzel az értékeléssel nagyjából egyet tudok érteni.

A 2010-es évek elején két fő nézet volt a (gyakran jellemzően valamelyik irányba elfogult) magyar közgazdászok között: az egyik oldal szerint a diktatórikus Orbán-rendszer hamarosan földbe állítja a gazdaságot, a másik pedig azt mondta, hogy az unortodox gazdaságpolitika majd csodát tesz. Egyiknek sem lett igaza.

A régi, ortodox időkben elég volt a jegybanki alapkamatot nézni, hogy az ember megértse a monetáris politika által használt kamatszintet, de mára a helyzet erősen megváltozott. Miközben az alapkamat stabil és gránitszilárdságú, ám kevéssé releváns. Mára, ahhoz hogy megértsük mit csinál a jegybank, véleményem szerint egyszerre kell figyelni a bankközi kamatokat - melyeket mindenféle módszerekkel próbál a jegybank finomhangolni - és a lakossági állampapírok hozamát.

Akit egyszer a kígyó megmart, az a gyíktól is fél. Úgy tűnik 2008-9 emléke annyira benne él mindenkiben, hogy talán még sohasem volt ennyire rákészülve a világ egy következő válságra. Mindenki tartalékol, óvatoskodik, bekészletez, felkészül.