A héten minimum 20 e-mailt, telefont, megkeresést kaptam varátoktól, rokonoktól: tönkremennek-e a bankok, visszafizeti-e az állam a lakossági állampapírt, vigyem-e ki külföldre a pénzemet amíg lehet. Megpróbálom leírni, hogy mit szoktam válaszolni a főbb kérdésekre.

Elöljáróban két dolog:

1. Soha nem mondd, hogy soha, hiszen bármi megtörténhet, nyilván fogalmam sincs a jövőről, amit leírok nem szentírás, de a saját és a történelmi tapasztalatok alapján azért elég jó eséllyel lehet következtetni arra, hogy mi várható.

Nézzük mit kellett volna tenni eddig a magyar kormánynak, figyelembe véve, hogy más országok mit tettek, mire voltak képesek, tehát nem a lehetetlent számon kérve, hanem az elérhetőt.

Január végén fel kellett volna készíteni a lakosságot, a háziorvosokat, a kórházakat pontos, követhető protokollokkal, hogy mindenki tudja mi a dolga. Ehelyett mikor beütött a vírus fejetlenség volt.

A magyar jegybank továbbra is az unortodoxia élvonalában jár, és a ma bejelentett lépéseivel gyakorlatilag kicsit kerülőúton, de ugyanazt a hatást fogja elérni, mint a nagy jegybankok másodpiaci állampapírvásárlásaikkal, ráadásul implicit módon rögzíteni szándékozik a hosszabb állampapírok hozamszintjét is. Az új eszközökkel gyakorlatilag olyan hozamszinten rögzíti 5 évig (és ennek hozományaként részben azon túl is) az állampapírokat, ahol akarja. Ezzel megteremti a lehetőségét a kormányzati költekezésnek, és stabilizálja az összeomlani/pánikolni látszó magyar kötvénypiacot.

Erről a témáról különböző aspektusokból kb. 1-2 évente mindig írok egy cikket*, amikor nagy pánik vagy nagy eufória van. Teoretikusan mindenki tudja, hogy mikor kell részvényt venni: a recesszióban, a félelem kicsúcsosodása idején - csak nehéz végrehajtani. Aki 2008 októberében a Lehman Brothers összeomlása után részvényt vett, az jó pár hétig igen kellemetlenül érezhette még magát, mert a részvényárak tovább zuhantak, de 2-3 éves távon ez a befektetés igen jól hozott. A hangulat rövid távú időzítésre nem jó, de recesszióban vásárolni hosszabb távon szinte mindig kifizetődő.

Mind az európai, mind az amerikai politikusok alkalmatlanok a helyzet kezelésére. Miközben a kínai példa tökéletesen bebizonyította, hogy extrém karanténnal (se iskola, se munka, mindenki marad otthon, még boltba is csak hetente kétszer, ha nagyon muszáj, határok teljesen lezárva) a terjedés teljesen megállítható, Merkel azt mondja, hogy a lakosság 60-80%-a el fogja kapni a koronavírust. Az alapján amit csinálnak, ez tényleg így van - de nem kellene, hogy így legyen. Ezek a politikusok egyszerűen félnek keményet lépni, és bezárni az össze gyárat, munkahelyet, mindent.

Milyen hatása lesz a járványnak a gazdaságra? Hosszantartó vagy rövidebb? Egyelőre senki sem tudja, de van pár tény, amiből kiindulhatunk:

1. Kínában, Hubei tartományon kívül kb. 1 % a halandóság, ami jelentősen alacsonyabb mint az első becslések

2. Kínában az extrém karanténnal sikerült gyakorlatilag teljesen leállítani a terjedést, tehát ez máshol is lehetséges

3. Ennek ára azonban azonnali gazdasági  összeomlás

Egyre valószínűbb. Habár már egy hónapja is látszott, hogy a koronavírus hosszú lappangási ideje és lappangásban való fertőzése miatt nagyon nehezen megállítható, akkor még volt remény arra, hogy TALÁN benn lehet tartani Kínában. Mostanra ennek az esélye igen csekély, és ahhoz a szcenárióhoz jutottunk amiről pont egy hónapja írtam, és már akkor is látszott, hogy 2020 legfontosabb kérdése pont ez:

http://www.zsiday.hu/blog/fert%C5%91z%C5%91-f%C3%A9lelem

Nem.

Egy jegybank esetén két kérdést kell feltenni devizájának árfolyama kapcsán:

1. van-e eszköze, hogy a deviza árfolyamát jelentősen befolyásolja?

2. van-e szándéka, hogy a deviza árfolyamát jelentősen befolyásolja?

Legyen bármekkora is a valós veszélye annak, hogy a koronavírusból világszintű, nagyon komoly járvány legyen, kétségtelenül ez mozgatja most a tőkepiacokat. Az amerikai és német kötvények hozama 3-4 hónapos mélypontra esett, komolyan zuhannak a tőzsdék is. A félelem alapja nagyjából az, hogy a vírus, vagy akárcsak a vírus körüli pánik is totális satuféket tud nyomni nem csak a kínai, hanem a világgazdaságnak. Kínában már több tízmillió ember van gyakorlatilag karanténban, a gócpontban az utcák üresek, a tömegközlekedés leállt, se ki se be.

Az ember minden év elején megpróbálja kitalálni, hogy merre megy a világgazdaság és a különböző piacok, aztán általában persze máshogy alakul egy csomó minden, de mégis hasznos lehet ez a gondolkodás, mert támpontokat adhat az évre. Nézzük meg hát röviden, hogy mi várható?