Az elmúlt hónapok legnépszerűbb és egyben legfájdalmasabb befektetése a nemzetközi tőkepiacokon a hosszú (főleg amerikai, kisebb részben európai) államkötvények vásárlása volt. Szinte mindenki úgy vélte, hogy kiváló befektetési lehetőséget jelentenek ezek az értékpapírok. 2023 nagy részében 3,5-4% körüli hozammal kereskedtek pl. az amerikai 10-éves állampapírokkal (lásd a grafikonon a hozamot), és ez hosszú évek nulla közeli kamatai után egyrészt sokak számára önmagában is nagyon vonzó hozamszintnek tűnt, másrészt pedig az volt a vélemény, hogy a gazdaság úgyis lelassul, az infláció leesik, és akkor az amerikai jegybank majd kamatot fog vágni – méghozzá sokszor - tehát a hosszú államkötvények hozama is leesik.
Márpedig amikor a kötvények hozama esik, akkor az árfolyamuk felmegy, tehát aki megvette ezeket a kötvényeket, az nagy árfolyamnyereséget fog realizálni. Azonban nem ez történt: nem lett recesszió, az infláció bár csorog lefelé, de a jegybanknak esze ágában sincs kamatot csökkenteni, sőt a viszonylag magas bérnövekedés mellett nemrégiben még az olajárak is elkezdtek emelkedni (=inflációs veszély), tehát még az sem kizárt, hogy további kamatemelés(ek) lesznek. Ennek hatására a kötvények hozama a várt esés helyett egyre inkább emelkedni kezdett.
Mivel nagyon sok befektető nagyon sok pénzt rakott ezekbe a kötvényekbe, és mivel ezek hozama emelkedik (=árfolyamuk esik) ezért számukra egyre fájdalmasabb a történet (a mellékelt második grafikonon a 10-éves amerikai államkötvény árfolyama látható). Ilyenkor nagyon gyakran előfordul, hogy a túlpozícionált, túl nagy kitettséggel rendelkező és bukóban lévő befektetőknél elszakad a cérna, és megkezdik a kimenekülést a rossz pozícióból. Már a márciusi bankpánik idején is az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy amerikai bankok nyakig ültek a fenti megfontolásból vett államkötvényekben, azóta pedig még láthatóan mások is beszálltak melléjük. És most mindenki ül a bukóban, és azon gondolkodnak, hogy mi lesz.
Ilyenkor általában egy idő után néhányaknak elegük lesz a sztoriból, és vagy maguktól, vagy kényszerből elkezdik lezárni a pozíciókat, ami újabb és újabb befektetőket kényszeríthet pozíciók likvidálására. Ha nagyon sokan ülnek egy irányban és a piac ellenük megy, akkor ez gyakran egy nagy kényszerlikvidációs hullámmal ér véget. Ezt onnan lehet látni (mielőtt még a konkrét hírek kijönnének), hogy a piac folyamatosan, nap-nap után megállás nélkül esik, a legvégén pedig teljesen begyorsul. Az árfolyamok alakulását látva könnyen lehet, hogy éppen valami ilyesmit látunk a nemzetközi kötvénypiacokon, s ha ez így van, akkor abból más piacokra átterjedő, csúnya baleset is jöhet. Ha valóban bajba kerül valamelyik nagy pénzügyi intézmény, akkor valószínűleg a jegybankok gyorsan beavatkoznak, és az a mozgás végét jelentheti, de a legrosszabb éppen az, ami most történik: hír nélkül zuhan a piac. A jelen helyzetre kiválóan illik a klasszikus tőzsdei mondás: The more you know, the later it is!