blog

Alapvetően az a kérdésem - habár ez több megkérdezett kollégám szerint nem túl jó ötlet - hogy miért nem vásárol az MNB eurós magyar állampapírokat a másodpiacon, most, amikor azok hozama 10% körüli tartományban van?

Elsődleges kibocsátást természetesen nem vehet a jegybank, ezt a törvény tiltja, arra azonban lehetősége lenne, hogy a magyar devizakötvények árfolyamesése idején vásároljon belőlük a másodlagos piacon, éppúgy, ahogyan korábban (pl. 2008-9-ben is) forintos magyar állampapírokat is vásárolt, amikor azok hozama szélsőségesen megugrott. Miért lenne ez hasznos?

A miniszterelnök, és számos vezető (gazdaság)politikus szájából is sokszor elhangzott az utóbbi hónapokban, hogy spekulatív támadás zajlik a forint ellen. Láthatóan tényleg meg vannak győződve arról, hogy valamiféle láthatatlan, gonosz erők, külföldi spekulánsok próbálják összeomlasztani a hazai fizetőeszközt és az állampapírpiacot. Ezzel szemben pedig azt látjuk*, hogy idén 2500-ról 3700 milliárd forintra emelkedett a külföldi befektetők által tartott magyar állampapírok állománya, azaz idén 1200 milliárd forintnyi magyar állampapírt vettek meg.

Amikor a valóság nem úgy alakul, nem azt a képet mutatja, amit elvárunk tőle, az újonnan érkező információk konfliktusba kerülnek hitrendszerünkkel, akkor ez belső zavart, válságot okoz (ez a kognitív disszonancia), és mi ezt különböző módokon próbáljuk feldolgozni. Az egyik lehetőség, hogy elfogadjuk az új tényeket, a másik, hogy becsapjuk magunkat. Ennek kiváló példája a róka és szőlő példázata: a róka szeretné elérni a szőlőt, de nem tudja, és ezért inkább bemeséli magának, hogy "savanyú a szőlő".

A Münchausen-elmélet - mármint, hogy a hazai gazdaság saját hajánál fogva kihúzza magát a mocsárból - kudarcba fulladt, a kérdés az, hogy ezután mi lesz. Az elmélet röviden:

Habár Matolcsy miniszter állítja, hogy ő olyan könyvből dolgozik, amit még nem írtak meg, én már sajnos olvastam ezt a könyvet, a címe: A latin-amerikai válságok története. A kormány unortodoxnak nevezett intézkedései igen sokban hasonlítanak a 70-80-90-es és kétezres évek dél-amerikai különutas próbálkozásaira és ennek megfelelően hatásaik is viszonylag könnyen előrejelezhetőek voltak eddig is. Különösen az argentínok elmúlt évekbeli próbálkozásait érdemes figyelemmel követni, mert láthatóan tőlük sokat tanult a magyar gazdasági vezetés.

Felbomlott a Latin Monetáris Unió! Mi lesz most?

Mostanában nagyon sokan teszik fel a fenti kérdést vagy annak különböző variánsait nekem. Váltsak-e át mindent dollárba? Vigyem-e külföldre a pénzemet? Nem fogják-e elkobozni a bankbetéteket? Előrebocsátva, hogy nincs varázsgömböm, nem látom a jövőt, néhány gondolatot azért megosztanék a témában.

Többször kritizáltam Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász és sztár-econoblogger véleményét ezen az oldalon, azonban Európával kapcsolatban teljesen egyetértek vele. Az európai politikusok hasonló hibát követnek el, mint az 1930-as évek elején a gazdaságpolitikusok: sajnos van rá esély, hogy az európai adósságválságból igazi nagy depressziót csináljanak:

Gurupárbaj a nyilatkozatokban: Roubini szerint Olaszország számára nincs visszaút, Soros szerint pedig ördögi körbe került az eurozóna.

http://www.portfolio.hu/gazdasag/megszolaltak_roubiniek_innen_mar_nincs_visszaut.158815.html

"A szakértők szerint az olaszok jövő év elején egy irányított adósság átstrukturálásra kényszerülhetnek."

Van egy-két érdekesség, amit láttam/olvastam/eszembe jutott.