blog

Érdemes tanulmányozni a gazdaságtörténetet, mert szinte minden jelenkori intézkedésnek van előképe, és gyakran képet alkothatunk arról, hogy mi vár ránk a különböző gazdasági diktátumok vagy környezetváltozás hatására. Emiatt talán érdemes megnézni, hogy mi történt Franciaországban az utolsó szocialista elnök, Francois Mitterrand beiktatása után, különös tekintettel arra, hogy az új elnök is Francois. És még ráadásul szocialista is. Sőt, még a programjaikban is vannak hasonlóságok.

A mai nap pontosan rámutatott arra, hogy miért érdemes bizalmat építeni a gazdaságpolitikában: akiben bíznak, akiben hisznek, annak olcsón adnak hitelt a piacok, és ennek hatása - ahogy már sokszor kifejtettem - sokmilliárd forintban mérhető. Sőt, a hit élet és halál kérdése lehet: hiszen ha hisznek nekünk, és olcsón kapunk  hitelt, akkor adósságpályánk csökkenő és fenntartható, ha pedig nem hisznek bennünk/nekünk, akkor csak nagyon drágán kapunk hitelt és képtelenekké válunk kitermelni az egyre gyülemlő adósságot: a csőd felé haladunk.

Vakmajom kolléga - egyébként teljesen jogosan - azt mondogatja mostanában, hogy mindenki tele van magyar vállalati kötvényekkel, ez az új magyar privátbanki és intézményi kedvenc, és ez nem szokott jót jelenteni az árfolyamalakulás szempontjából. Habár azzal nagyjából egyetértek, hogy a pozicionáltság negatívum, de látni kell, hogy itt egy sokkal általánosabb, összeurópai folyamat leképeződését láthatjuk. Az elmúlt 1-2 évben ugyanis Európában mindenki "hazament".

Sokan meglepődnek a kormány új és még újabb adójavaslatain, de ez csak azért van, mert nem ismerik a jelenlegi magyar gazdaságpolitika alapvetését. Ha ezt ugyanis megértjük, akkor a gyakran keszekuszának tűnő cselekedetek rögtön értelmet nyernek.

Az Economistban jó cikk van arról, hogy a kormányzatokra  - ellentétben a vállaltokkal - nem nagyon vonatkoznak közös számviteli elvek, így mindenki össze-vissza trükközik, kénye-kedve szerint csoportosítgatva mindenféle tételeket. Emiatt az államok vagyoni-költségvetési helyzetének összehasonlítása eléggé nehéz dió.

http://www.economist.com/node/21552221

Kiváló cikk Japán témában Andy Xie-től, aki már évek óta nagyon jó írásokat tesz közzé (aki nem tudná kiről van szó: http://en.wikipedia.org/wiki/Andy_Xie). Nincs magában a cikkben semmi meglepő, de ritka, hogy egy közgazdász tömören, érthetően és jól írja le véleményét, egyszerűen rávilágítva alapvető összefüggésekre. Akit érdekel, hogy mi zajlik Japánban annak érdemes átolvasni:

A Fotex átvezetése kapcsán jutott eszembe, hogy ismét bebizonyosodott, milyen komoly nem szándékolt hatásai lehetnek egy-egy adott pillanatban jónak tűnő gondolatnak, törvénynek. Talán emlékszünk rá, hogy nem is olyan régen még sokan abban gondolkodtak, hogy a "labanc irányítású" Budapesti Értéktőzsde helyett érdemes lehet egy "valódi" hazai tőzsdét, egy ellentőzsdét létrehozni - annak idején erről sokat cikkeztek, ebbe a témába most nem is mennék bele (2008-9-es időszakról beszélünk). A lényeg, hogy a jogalkotók nosza azon nyomban (ha jól emlékszem 2009.

Nagyon jó cikk a bloombergen, érdemes elolvasni:

http://www.bloomberg.com/news/2012-03-11/financial-repression-has-come-back-to-stay-carmen-m-reinhart.html

Carmen Reinhart (a This Time is Different című alapmű egyik szerzője) írt cikket a várható jövőről, az úgynevezett "financial repression"-ről , amivel ezerszázalékosan egyetértek. Mit jelent ez?

Az IMF-megállapodást illetően kaptam mostanában jónéhány kérdést, és úgy látom, hogy sokan nem látják tisztán ennek a megegyezésnek jelentőségét.

Többször volt már erről is szó, és most egy nagyon jó hozzászólást találtam Varró Lászlótól a fenti témához, nem is nagyon van mit hozzátenni: