blog

Nem kellene, hogy túl nagy meglepetést keltsen, de mégis, a vártnál sokkal rosszabb számokat látva sokan megijedtek. Ilyen mély recesszió lenne Magyarországon?

Pedig a végeredmény szinte természetes, sokat írtam is erről még 2011/12-ben. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/gde/gde21212.pdf

A jó hír az, hogy Magyarországnak sikerült eladnia 3,25 milliárd dollárnyi államkötvényt. A rossz hír ugyanez.

A PEMÁK-kibocsátásokkal és egyre növekvő lakossági forrásbevonással együtt ezzel a devizaforrással - leszámítva az extrém körülményeket - valószínűleg ki lehet húzni a 2014-es választásokig komolyabb problémák nélkül. Nyilván ez örömteli, és mindenkinek jó hír. A finanszírozás devizarésze nagyjából kipipálva, IMF-re semmi szükség.

Elméletileg a 2008-as válság lezárta a hitelnövekedés korát. Mind a lakosság, mind a vállalati szektor erősen eladósodott, és a válsággal elindult az adósságleépítés kora. Volt már ilyen a világtörténelemben, és tudjuk, hogy jellemzően ezek után 10-20 évig tartott mire az adósság leépült (hitelundor, deleveraging). Ezalatt az időszak alatt jellemzően deflációs nyomás, alacsony növekedés, magas munkanélküliség, és az ezekből következő társadalmi feszültségek, gyakran háborúk jellemezték a világot.

Nem igazán értem ezt a letelepedési államkötvényt. Főleg azt nem, hogy ez miért olyan jó Magyarországnak. Minden újságcikkben az van, hogy "250 000 euróért lehet letelepedni Magyarországon", mikor valójában ez nem igaz.

No, a bíró okos leánya ismét előkerült - ezúttal a monetáris politika jövőjével kapcsolatban.

Először megszellőztetik, hogy akkor mégiscsak Matolcsy lesz a jegybankelnök, majd cáfolják, de nem magát a tényt, hanem azt, hogy eldőlt volna: 

Habár itthonról néha úgy tűnik, mintha a forint árfolyamát pusztán a leendő jegybankelnök körüli találgatások és a várható unortodox monetáris politikai eszközök mozgatnák, a valóság az, hogy általános KEU jelenségről beszélünk. Ha megnézzük, hogy mi történik Lengyelországban vagy Csehországban, a hazaihoz sok tekintetben hasonló jelenségeket látunk. A lassuló vagy recessziós gazdasági környezet egyre inkább előtérbe hozza azt az igényt, hogy erre valamilyen módon válaszoljanak a jegybankok.

Például:

Szerintem ma nem lesz kamatvágás Magyarországon. Vannak akik, próbálják bonyolult modellekkel és érvekkel megpróbálni magyarázni és végiggondolni, hogy mi a hazai monetáris politika célja, mennyire konzisztens, folytatja-e még az inflációs célkövetést, stb. Pedig a hazai jegybanki politika szerintem rémegyszerű, és ezt már több hónapja is leírtam. A monetáris tanács külső tagjai (akik többségben vannak, tehát gyakorlatilag ők döntenek) szerint a jegybanknak támogatnia kell a recessziós környezetben a növekedést, és ezért az alapfelállás, hogy kamatot kell vágni. Amikor lehet, mindig.

1995-ben lehetett utoljára olyan momentumú jengyengülést látni, mint amilyen az elmúlt heteket jellemezte.

A kormányzat, és kormányzatközeli elemzők szerint lehet. Korábban Matolcsy miniszter úr beszélt erről, most pedig:

http://www.portfolio.hu/deviza_kotveny/deviza/barcza_olcso_devizara_van_szukseg.178501.html

Az az igazság, hogy megvilágosodtam. Rájöttem, hogy a rezsicsökkentés a legzseniálisabb gazdaságpolitikai lépés az elmúlt 2 évben. Habár hosszútávon borzasztóan káros, és a magyar energiabiztonságot, valamint növekedési kilátásainkat nagymértékben veszélyezteti, egyszerre számos olyan célt ér el vele a kormány, amit szeretne. Nézzük: