blog
Habár már akkor azt mondták, hogy mit kiabálok be a pálya széléről, amikor még egy tőzsdei céget vezettem (pedig akkor talán némi joggal még a pályán lévőnek éreztem magam, különös tekintettel arra, hogy nem csak vezető, de jelentős tulajdonos is voltam a cégben), úgyhogy ez alapján most aztán tényleg jobb lenne, ha meg sem szólalnék, mivel ma már gyakorlatilag nem kereskedem magyar tőzsdei papírokkal, szóval a történet igazándiból nem érint.
Hónapok óta nyilvánvaló, hogy komoly költségvetési kiigazításra lesz szükség Magyarországon. Az is egyértelműnek tűnt, hogy ennek jelentős részét különadók fogják kitenni, pont úgy, mint 2010 után. Sőt, abban is majdnem biztosak lehettünk, hogy a MOL (amely sok százmilliárd forint többletnyereséget ér el az olcsó orosz olaj vásárlásával) és a bankszektor (amelynek nyereségességét a megugró jegybanki kamatszint megemeli, amennyiben ezt nem fizetik ki magasabb betéti kamatokon keresztül a betéteseknek), így különösen az OTP lesznek leginkább a célkeresztben.
Megszorításokról terjesztenek rémhíreket libernyák közgazdászok, de mindenkit megnyugtathatok: ilyesmire nem fog sor kerülni Magyarországon, hiszen a NER-ben nincs megszorítás. Amire szükség van, az csupán egy speciális gazdasági művelet (специальная экономическая операция), amely kissé helyrebillenti a költségvetést.
A hazai választások egyáltalán nem irrelevánsak gazdasági szempontból: valószínűleg másfajta költségvetési és adópolitika jellemezné a két oldalt, más lenne az EU-forrásokhoz való hozzáférés, és – bár a világon ennek mindig, mindenhol ellenkezőjét állítják a jegybankok – mivel 2008 óta a jegybanki függetlenség is folyamatosan csökken szinte minden országban, ezért a kamat- és árfolyampolitikát is befolyásolni fogják a választási eredmények.
Nagyon sokat romlottak a magyar növekedési kilátások az elmúlt hetekben, és nem csak rövidebb, hanem hosszabb távra is.
Valószínűleg nagyon hasonló események zajlanak régiónkban most, mint 1998-ban. Akkor az orosz részvények ára a töredékükre esett, a velük történő kereskedés befagyott, és a kelet-európai fókuszú befektetési alapokból ijedten kiszállni próbáló befektetők készpénzigényét úgy elégítették ki az alapkezelők, hogy adtak mindent, amiben még volt likviditás (elsősorban magyar részvények). A pénzt persze a részvények eladása után ki is kellett vinni az országból, ami azonnal gyengíteni kezdte a forintot.
Ha árszabályozásokkal meg lehetne állítani az inflációt, akkor Argentína lenne a világ legstabilabb árszintű országa. 2021 őszén éppen 1432 termék árát fagyasztották be, de évtizedek óta dívik a mindenféle ár és bérkontrollok rendszere, hogy megállítsák a vissza-visszatérő (időnként hiper)inflációt. Ekkora sikerrel:
Az elmúlt 1000 év legjobb 10 évén vagyunk túl Magyarországon, már ami a gazdasági hátszelet illeti. Soha, szó szerint soha nem volt a történelemben ilyen alacsony kamatszint a világban és ennélfogva Magyarországon sem, ami lehetővé tette mind a magán, mind az állami adósságok nagyon olcsó finanszírozását, ez pedig azt jelenti, hogy mivel kisebbek voltak a törlesztőrészletek, jelentősen megnőtt minden szektor elkölthető jövedelme.
A hét legfontosabb eseménye az amerikai hosszú hozamok emelkedése, amit az egyre inkább kamatemelés irányába tolódó jegybank váltott ki. A kamatemelésen túl azt is megpendítették, hogy a pénznyomtatás (QE) gyors befejezése után el is kezdik leépíteni a korábban megvásárolt állampapír- és jelzálogkötvényállományt.