blog

Habár a pedagógustüntetéssel indult, és a Kossuth téri felszólalások hangulatából egy szélesebb rendszerellenes elégedetlenséggé vált folyamat alapvetően nem erről szól, mégis nagyon valószínű, hogy bérinflációhoz vezet.

Mitől lesz versenyképes, jól működő egy ország?

Nincs ebben nagy titok, kábé mindenki tudja, aki tanult egy kicsit is a gazdaságról: Kicsi, átlátható, jól működő államszervezet, szigorú, de egyszerű, a versenyt engedő szabályozás, jogbiztonság, a hatalmi ágak szétválasztása, a korrupció eltüntetése, egyéni szabadság- és tulajdonjogok messzemenő tiszteletben tartása, a kreativitásra nevelő oktatási rendszer, hogy csak néhányat említsek a legalapvetőbbek közül.

Az utóbbi hónapok piaci eséseinek egyik egyszerű és lehetséges magyarázata az, hogy a szuverén alapok elkezdték eladni a korábban vásárolt eszközeiket, ezzel felborítva a megszokott egyensúlyt és új, önerősítő folyamatokat indítva be.

Habár a vásárlóerőparitás alapú devizaértékelésnek rövidtávon nincs jelentősége ha csak némi túl vagy alulértékeltséget mutat, de az értékelési mutatókra mégis érdemes figyelni akkor, ha nagyon extrém értékeket jeleznek.

Kiindulásként meg lehet nézni a híres Big Mac indexet, annak is a módosított változatát (adjusted index), amely az egy főre jutó GDP-vel kiigazítja az árak különbségét:

Az árupiacok esése mára történelmi mértéket ért el, az elmúlt 100 évben is igen ritkák voltak az ekkora összeomlások. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy mikor lesz már itt az alja, és érdemes lehet-e keresgélni valami vételi lehetőséget?

Itt két dolgot érdemes mérlegelni. Az egyik, hogy az ilyen nagy összeomlásokban mindig kiöntik a fürdővízzel a gyereket, tehát a sok valóban roncs cég/ország/deviza között biztosan lesz olyan is, ami jól állja a sarat és érdemes megvenni, mert árfolyama akár többszörözhet. Viszont egyből adódik a második kérdés: Honnan? Mikor lesz meg az alja?

Természetesen ez nem igaz, de az biztos, hogy a következő években nem lesz könnyű kamatot emelniük, és nem is nagyon látom, hogy miért tennék meg.

Az MNB valódi elsődleges célja a Kormány gazdaságpolitikájának, azaz a növekedésnek a támogatása (plusz a kamatkiadások csökkentése). Másodlagos célja az MNB nyereséges működtetése, és csak ez után jön a harmadlagos cél, az infláció kordában tartása.

Ebben az írásban nem a zombifilmek első kiemelkedő alkotásáról lesz szó, hanem a köztünk járó élőhalottakról. Mert valóban léteznek. Köztünk járnak, csak még nem tudunk róluk. De hamarosan ez mindenki számára egyértelművé fog válni.

A jelenlegi tőzsdei esésnek kicsit 1937 hangulata van - már amennyire lehet tudni, hogy milyen hangulat volt akkor. A mindenkit meglepő és sokkoló 1929-33-as összeomlás után váratlanul nagy és sokáig tartó fellendülés következett (hasonlóan 2009-15-höz), ám pár év után a gazdaságpolitikai döntéshozók aggódni kezdtek, hogy inflációs nyomás alakul ki (most is). 1937-ben emiatt egyszerre történt fiskális és monetáris megszorítás, amely egy gyors, mély recesszióhoz vezetett. 1938-ra felismerték, és korrigálták a hibát.

Magyarországon a 2012-es Matolcsy-csomag generálta utolsó recesszió után elindult a hét bő esztendő, a gazdaság folyamatos fellendülésben van. A legnagyobb veszélyt erre a fellendülésre az idei évben várható EU-pénzek visszaesése és az ezzel párhuzamosan bekövetkező globális gazdasági lassulás jelenti - mindkettőről többször írtam én is, mások is. Nem tudjuk ennek mi lesz az eredője, de keményen kell harcolni, hogy ne lassuljon be komolyabban a gazdaság 2016-ban. A kormányzat láthatóan minden megtesz, komoly fiskális stimulus az adócsökkentés (SZJA), és a lakáspiac szándékolt felpörgetése.

...és nem csak nálunk, hanem az egész régióban, ezzel kapcsolatban érdemes megnézni a mellékelt grafikont, amin az euró-övezet, illetve a nem euróövezethez tartozó KEU és balti országok átlagos munkanélkülisége látható. A 2009-10-es sokk után ez utóbbi országok gyorsabban talpraálltak, a fölös munkaerőt Nyugat-Európába exportálták, és kihasználva az olcsó béreket és jellemzően nem túlértékelt devizáikat, valóban Európa motorjává váltak.