blog

Egy múltkori beszélgetés kapcsán felvetődött hogy mennyi a magyar lakosság nettó vagyona, illetve ezen belül az ingatlanvagyon. Mivel Magyarországon a lakások nagy része magántulajdonban van, sőt, a legtöbb család (88%) saját tulajdonú lakásban lakik, így nagyjából leegyszerűsíthetjük arra a kérdést, hogy mennyit érnek a hazai lakások. Természetesen itt most nem cél egy pontos szám meghatározása, hanem sokkal inkább valamiféle nagyságrendileg helytálló becslés.

Egy kiváló öröknaptárt találtam a feltörekvő országok értelmezéséhez egy elemzésben, mellékelem is a jelenlegi cikkhez. Akit érdekel egy kicsit is Magyarország gazdasági jövője, az mindenképp olvassa el, mert természetesen nem csak latin-amerikai, hanem K-EU országokra is érvényes. Röviden magyarul összefoglalva: Első fázis:A gazdaság újraszervezése a belföldi szektorokra koncentrálás és a külföldi szereplők eltávolítása/kiszorítása mellett. Ehhez gyakran árfolyamrögzítés és tőkekontroll is tartozik.

...ami fénylik, hanem lehet ezüst is. Habár mostanában láthatóan mindenki az olaj árfolyamával van elfoglalva, de eközben érdekes események zajlanak a nemesfém-szegmensben is.

A jegybank lelkesen próbálja lebeszélni a forint árfolyamát, egyelőre viszonylag kevés sikerrel:

http://www.portfolio.hu/deviza_kotveny/deviza/nagy_marton_a_gyengebb_fo…

Habár a jegybank láthatóan nagyon szeretné, véleményem szerint nem fogja tudni tartósan gyengíteni a forintot még a kamatok nullába csökkentésével sem.

Az elmúlt hetekben visszatérő téma lett kormánypárti politikusok szájából, hogy az irdatlan mennyiségű EU-támogatás, amit ránk öntenek - és ami a növekedés és stabilitás forrása évek óta idehaza - az valójában JÁR nekünk, azért cserébe, hogy hagyjuk magunkat kizsákmányolni az európai multik által. Eszerint az érvelés szerint - amely a miniszterelnök évértékelőjében is elhangzott - valójában csak azt kapjuk vissza, amit innen profitban kivisznek, tehát pont semmit nem kapunk valójában az EU-tól, és az a pénz amit ideadnak, az a mi pénzünk.

Az elmúlt években megszoktuk Magyarországon, hogy mindig az eurózónánál magasabb kamatokat kellett biztosítanunk, aminek a fő oka az volt, hogy jelentős külföldi finanszírozásra szorultunk, és ennek a portfóliótőkének a bevonzása és itt tartása csak úgy volt lehetséges, ha jelentős prémiumot biztosítottunk nem csak nominálisan a külföldi hozamokhoz képest, de a reálhozamok szintjén is többet kellett kínálnunk, mint a hozzánk portfóliótőkét küldő pl. eurózónás magországokra jellemző érték.

Amikor elindítottam ezt a blogot, akkor úgy döntöttem, hogy nem fogok politikával foglalkozni, csak a gazdasággal. A tegnapi eseményekről azonban mégis úgy érzem, hogy fontos írni. Két okból is. Az egyik az, hogy van gazdasági vetülete, a másik pedig az, hogy jóérzésű ember azt hiszem emellett nem mehet el:

http://index.hu/video/2016/02/23/nvi_kopaszok_nyako_istvan_nepszavazas_…

A miniszterelnök nullás költségvetést szeretne, vagyis azt, hogy ne költsön többet az állam, mint amennyi pénzt beszed - és az elmúlt pár év fényében ez nem is tűnik megvalósíthatatlannak! A cél önmagában jó, végre talán meg tudnánk szabadulni a minket évtizedek óta nyomorgató adósságtehertől, de attól tartok, hogy a jelenleg ciklikusan nagyon jó helyzetben lévő magyar gazdaság ereje pár év múlva tovatűnik, és akkor ismét elkezd nőni az adósság. A helyzet nagyon emlékeztet a 2000-es amerikai költségvetési szituációra, érdemes is ezzel egy kicsit foglalkozni.

Nagyon úgy néz ki, hogy a dollárban az optimista befektetők kicsit túltolták a biciklit, és ennek erős korrekció lehet az eredménye. Az elmúlt két évben szinte minden devizával szemben nagyon sokat erősödött az amerikai dollár, mivel kialakult az a nézet, hogy az amerikai a legegészségesebb gazdaság és emiatt itt lesznek először kamatemelések, és a kamat az, ami vonzóvá tesz egy fizetőeszközt. Ehhez járult hozzá még az is, hogy a dollárban eladósodott - elsősorban feltörekvőországokbeli, gyakran nyersanyagkapcsolt - cégek bőszen vásárolták a dollárt, hogy adósságaikat visszafizethessék.