blog

Csak nagyon röviden: már a szavazás előtt is azt gondoltam, hogy bármi is legyen a végeredmény, az egész egy "non-event", nem kell vele foglalkozni. A szavazásnak konkrét következménye - már ha lesz egyáltalán , hiszen ne feledjük hogy az európai politikusok hajlamosak a nekik nem tetsző eredményeket nem figyelembe venni, lásd legutóbb a Sziriza népszavazást Görögországban - csak évek múlva lesz. A tőzsdén jegyzett cégek profitját, a gazdasági teljesítményt ez az egész még nagyon sokáig nem befolyásolja érdemben, addig még ezer fontosabb dolog fog történni.

Tanult kollégámmal beszélgettünk az EU-tagságról, és habár mindketten egyetértettünk abban, hogy a szabad kereskedelem, munkaerő és tőkemozgás lehetősége, valamint a közös jogrend összetartó és egyben korlátozó ereje kritikus fontosságú Magyarország számára, tehát az EU-tagság nagyon-nagyon értékes akkor is ha egy fillér támogatást nem kapunk, ám a támogatások kapcsán már érdekesebb eredményre jutottunk.

A Brexit-para hátán új mélypontokra zuhantak a globális állampapírhozamok. Soha nem volt még ilyen alacsonyan a német 10-éves állampapír hozama: 0,02%. Vagy a japán, amely mínusz 0,16%-on áll, vagy a svájci, amely mínusz 0,48%-on forog.

Korábban már írtam arról, hogy szerintem erősen félrevezető az, hogy az európai és magyar inflációs adatok nem vagy csak alig tartalmazzák a lakásárak és lakbérleti díjak változását, miközben ennek számos hatása van, akár a vagyonhatásra gondolunk, akár a lakhatáson felüli elkölthető jövedelmek mennyiségére, vagy az ingatlanárak más árakra való hatására.

Megint körbejár a sajtóban az az elképesztően populista, demagóg marhaság, amiről már én is írtam, miszerint ha mindent jól összeadunk, akkor az EU-tagság Magyarország számára nem is járt előnyökkel.

http://www.portfolio.hu/unios_forrasok/gazdasagfejlesztes/lazarek_szeri…

Miközben a médiában folyamatosan megy a Brexit-Trump riogatás, és tetszőleges gazdasági rádió/TVműsorban latolgatják/juk, hogy most akkor végre összeomlik-e a kínai gazdaság, az amerikai tőzsdék féléves csúcson vannak. A piacok véleménye a fenti kérdésekről egyértelmű: Kit érdekel?

Az amerikai jegybank váratlan kamatemelési szándéka vált az elmúlt napok meghatározó tőkepiaci eseményévé, de vajon tud-e, és ha igen, meddig tud kamatot emelni a Fed?

Az elmúlt hetekben kissé zavarosnak tűnik a jegybank kommunikációja, ami véleményem szerint annak tulajdonítható, hogy egyszerre több, részben egymásnak ellentmondó célnak próbál megfelelni. Az elmúlt két év globális árupiaci csökkenése, és az ezzel járó dezinfláció ,valamint kamatcsökkenés nagyon kényelmes helyzetbe hozta őket, így ezek a belső ellentmondások nem bukkantak fel, de most egyre közelebbinek tűnik az a pillanat, amikor dönteni kell, hogy akkor a sok cél közül valójában mire is lövünk?

A jegybankok alapvetően azzal próbálják a gazdaságot szabályozni, hogy a kamatot emelik vagy csökkentik - legalábbis az elmúlt évtizedekben ez volt a jellemző. Ha leviszik a kamatot, akkor csökken a megtakarítási és nő a fogyasztási kedv a megtakarítók oldaláról, a beruházók oldaláról meg nő a beruházási kedv, hiszen olcsóbbá válik a hitel, és az alacsonyabb diszkontráta miatt olyan projekteket is megéri megcsinálni, amit korábban nem érte meg. Így szól az elmélet, és a normális viszonyok között így is működik.

Miután nem túl tudományosan, de nagyságrendileg valószínűleg helyesen arra jutottam, hogy a magyar lakásvagyon értéke 50 ezer milliárd forint, és ez gyakorlatilag a magyar lakosság tulajdona, ezért ebből indulok ki.