blog

Magyarországon nagyjából tankönyvszerűen az történik, ami egy túlstimulált gazdasággal szokott történni a ciklus végén. Az infláció felrobban, ami miatt a lakossági reáljövedelmek negatívak lesznek, emiatt a lakossági fogyasztás összeomlik, ami „váratlanul” nagy gazdasági lassulást okoz. Ráadásul ilyen esetekben – éppen a korábbi túlstimulálás miatt – a kormányzat sem tud a gazdaság segítségére sietni, mert nincs miből, nincs rá tartalék.

Nemrég egy rövid előadást kellett tartanom fiataloknak arról, hogy régen tényleg minden jobb volt-e, és ennek kapcsán beszéltem arról is, hogy könnyebb vagy nehezebb-e most lakást venni, mint 10-20-30 éve. Ehhez bemutattam nekik egy ábrát, amelyen az MNB lakásárindexe van elosztva a KSH által adott évre közölt nettó átlagbérrel (a 90-es/2000-es években még viszonylag jelentős fekete bérezéssel is próbáltam az adatokat nem túl pontosan, de valahogy kiigazítani) alacsony vagy magas-e a lakások ára.

EUR/USD: éves csúcs; EUR/JPY: 8-éve nem volt ilyen magas heti záróár; Európai részvények(Eurostoxx 50): másfél éves csúcs, európai kötvényhozamok (német-10-éves): egyhónapos csúcs.

A jelenlegi bankválság sokadjára mutatott rá arra, amit már nagyon régóta tudunk: a világ bankrendszere struktúrájából adódóan hibás. A bankválság nem bug, hanem feature. Nem véletlen szerencsétlenség, hanem visszatérő velejárója a rendszernek. Ennek oka az, hogy összekeveredik a biztonságos pénzmegőrzés és a tranzakciókra szolgáló pénz kezelése a kockázatos hitelezéssel. Egy kereskedelmi bank mindig kockáztatja a betétesek pénzét, és sajnos időnként ez azt jelenti, hogy a betétes elbukja megtakarításait.

Ez a cikk nem a Fidesz országlásáról, hanem Orange County 1994-es Fed kamatemelések miatti csődbemeneteléről, illetve nyilván a jelenre reflektálva az elmúlt év kamatemelkedésének amerikai bankszektorban okozott turbulenciáiról szól, amelyekkel a napokban a Silicon Valley Bank bank csődje kapcsán tele vannak a gazdasági hírek.

Nézzük tehát először mi történt közel 30 éve.

Még csak egy hét telt el az évből, de máris megszületett a magyar gazdaság kapcsán a legfontosabb munka. Nem monetáris vagy fiskális elemzésre kell gondolni, hanem igazi hosszútávú, stratégiai kitekintésre. Kötelező olvasmány mindenkinek, aki gazdasággal foglalkozik! Komolyan.

Na ezt nem látta senki jönni (illetve néhányan az elmúlt napok kötvénypiaci mozgása alapján talán sejthették, de ezt majd bizonyára jól kivizsgálja az illetékes hatóság), kamatot csökkentett Magyarországon (és itt jön a meglepetés!): a gazdasági miniszter. Persze korábban MNB alelnök volt, és lehet, hogy emiatt még benne van a tudatalatti késztetés, hogy ilyesmikkel foglalkozzon, de hát „normális” országokban azért mégis a jegybank kezeli a kamatpolitikát.

Az immáron sokadik kriptobedőlés után érdemes pár szót ejteni arról, hogy mennyire téves volt az eredeti Bitcoin koncepció, amely fix mennyiségű „pénzzel” kívánta kezelni azt a problémát, hogy a jegybankok a 2008-9-es válság után elkezdték a bődületes mértékű pénznyomtatást (quantitative easing), és a megtakarítók attól tarthattak, hogy elinflálják a pénzüket.

Képzeljük el, hogy pékek vagyunk, és úgy állapodunk meg a vásárlóinkkal, hogy a liszt árára ráteszünk 50%-ot különböző költségeinkre, és ezen az áron adjuk nekik a kenyeret, így kötünk velük szerződést. Tehát ha 100 forint a liszt, akkor 150 forintért szállítunk nekik kenyeret (most tekintsünk el attól a példa kedvéért, hogy 1 kg lisztből nem 1 kg kenyér lesz). Ám ahogy megy fel a liszt ára, az emberek egyre kétségbeesettebbek, hiszen mikor eléri az 1000 forintot a liszt, akkor már 1500 forintba került a kenyér.

Az 1907-es válság idején – mivel az Egyesült Államoknak akkor még nem volt jegybankja – a híres bankár, J.P.Morgan próbálta egyszemélyben betölteni a jegybank szerepét.