blog

Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, a Kárpátokon túl, ahol a kurtafarkú kismalac is közbeszerzést meg letelepedési kötvényt túr, élt egyszer egy befektető. Nade nem akármilyen befektető volt ez, hanem olyan okos, hogy akár hiszitek, akár nem, egyszerűen semmin nem tudott veszíteni. Amihez csak nyúlt, arannyá vált, minden egyes üzlete nyereséges volt, a legeslegutolsó darabig. Én magam már sok telet megértem, mindenféle-fajta befektetőt láttam, de ilyet, amelyik mindenen nyer, még egyet sem. Mondom én, tengersok esze volt, hetedhét vidéken nem volt párja.

A MÁP Plusz kapcsán az MNB-től kezdve az IMF-en át Surányi Györgyig mindenki megnyilvánult, és minden oldalnak van igazsága. Azonban pár dolog véleményem szerint nem került kellően hangsúlyozásra.

Minden nap olvasok valami kiváló cikket arról, hogy a forint aznap épp miért esik. Brexit, Trump, német ipari termelés, mindig van valami indok a gyengélkedésre. Pedig mindezek egyáltalán nem számítanak. A devizák esetén az idő nagy részében a (részben jövőbeli, várt, részben jelenlegi) kamatszint a legmeghatározóbb fundamentum, ami logikus is, hiszen pénzek egymással szembeni cserearányáról van szó, amit az adott pénzek ára, azaz a kamat határoz meg. A mellékelt ábrán a környező, nem eurót használó EU-tag országok jellemző kamatszintje látható.

Régi tőzsdei mondás szerint a piac mindig arra megy, amerre a legtöbbeknek fájdalmat tud okozni. Persze nem azért, mert Joffrey király, és Ramsay Bolton együtt mozgatják a szálakat, hanem azért, mert a sok egy irányba nyitott pozíció zárása nagy mozgásokat indukálhat akár már kis kiinduló erővel. Adott esetben például elég egy-két jó hír, és a shortosok ezerrel menekülnek, ami még feljebb hajtja az árakat, ami újabb short-zárásokat okoz. Sokszor látunk ilyet a különböző piacokon, a lényeg, hogy piaci szereplők kényszerhelyzetbe kerülnek, és emiatt kell cselekedniük.

Mindenki tudja, hogy mi történt Magyarország időjárásával az elmúlt 30-40 évben: a klíma egyre kiszámíthatatlanabb, egyre nagyobbak a kilengések, egy hónapon belül hol tél van, hol nyár, egyre kevesebb az eső, ami ráadásul egyre kevesebb napon esik, télen extrém hidegek, nyáron extrém melegek vannak, soha nem látott későtavaszi fagyok zavarják a mezőgazdaságot, stb. Ezt mindenki tudja, és nagyrészt mindenki rosszul tudja.

2008-9 óta minden gazdaságpolitikus retteg a legapróbb lassulástól is, attól félve, hogy ismét totális összeomlás következik be. Megelőzendő az új válságot már idejekorán ellövik az összes puskaport, és remegve próbálják megakadályozni a recessziót. Olyanok, mint a harctéri felcser, aki a súlyos lőtt sebre morfiumot ad a katonának, átsegítve őt a sokkos állapoton, és ebből levonja a következtetést, hogy a legapróbb karcolás esetén is ez a legjobb megoldást: mindenkinek, minden körülmények között egy nagy adag morfiumot.

Cuki cicaharc bontakozott ki a jegybankelnök és a pénzügyminiszter között, és ez azért fontos, mert több érdekes következtetés levonható Matolcsy György rövid írásából:

https://novekedes.hu/mag/aranykor-nincs-vege-meg-csak-most-kezdodik-matolcsy-gyorgy-irasa

Miért ránganak Trump minden tweet-jére úgy a világ tőzsdéi, mintha áramot vezettek volna beléjük? A válasz egyszerű: azért, mert a jelen helyzetben valóban létfontosságúnak tűnik, hogy hogyan alakulnak az amerikai-kínai kereskedelmi tárgyalások. A világgazdaság úgy tűnik pengeélen táncol: az ipar sok helyen recesszióban, miközben a szolgáltatás továbbra is nő. A nagy kérdés az, hogy melyik húzza magával a másikat: a gyenge ipar magával rántja-e a mélybe a szolgáltatásokat, a lakossági fogyasztást, és akkor recesszió lesz; avagy a szolgáltatás felhúzza magával a gyengélkedő ipart?

Hirtelen mindenkinek nagyon fontos lett az esőerdő, és sokan mintha azt gondolnák, hogy a brazilok azért irtják a fákat, mert nincs jobb dolguk, miközben az erdőirtás oka egyértelműen gazdasági: megéri marhát tartani.

Adatok:

https://globalforestatlas.yale.edu/amazon/land-use

Azt mondta a Fed elnöke tegnap, hogy ciklusközepi lazításként gondolnak arra, amit csinálnak (25 bp kamatvágás, és az állampapírportfolió leépítése által történő likviditáscsökkentés befejezése). Ezzel az értékeléssel nagyjából egyet tudok érteni.