blog
A rövidtávú helyzet elég egyértelmű: az amerikai (és máshol is elkezdődő) kamatemelési ciklus miatt minden alacsonyabb kamatú ország kevésbé vonzó, és mint oly sokszor a tőkepiacok történetében az amerikai kamatemelés a gyengébb feltörekvőknek eléggé betehet, pl. a minden eszközzel az összeomlás felé rohanó törököknek. Magyarország helyzete sokkal jobb ennél, így közvetlen veszély nem fenyegeti, de a deviza nyilván gyengül a külső hatásokra.
1980 óta 4 komolyabb globális lassulás/recessziós hullám volt a világgazdaságban, amint azt az OECD ábrája is mutatja:
1992-ben Bill Clinton egyik elhíresült mondása az volt, hogy "It's the economy, stupid!", szabadfordításban: "A gazdaság a lényeg te hülye!" - ezzel célozva arra, hogy az embereket leginkább az érdekli, hogy nő-e a gazdaság, vagy nem, van-e állásuk, vagy nem, nő-e a fizetésük, vagy nem. A recesszióba süllyedt USA-ban meg is nyerte a választásokat. Magyarországon ugyanez a helyzet.
A hazai gazdaságról alkotott elkövetkezendő 2-3 évre vonatkozó makroképem eltér a konszenzustól: míg legtöbben a bérnövekedés dinamikájának csökkenésére számítanak, mivel a magyar termelékenység csak nagyon csekély mértékben nő(tt az elmúlt 8 évben), szerintem viszont az oksági viszony fordított: a modern Magyarország történetében még egyszer sem látott munkaerőhiány elkerülhetetlenné teszi a bérek további dinamikus, kétszámjegyű emelését, ami viszont kikényszeríti a termelékenység növekedését, egyrészt az alacsonyabb termelékenységű munkahelyek megszűnésén, másrészt a felfutó vállalati be
Trumpnak igaza van a védővámokkal, bármennyire is nem tetszik ez a szabadkereskedelem híveinek. Kína ugyanis csal. A világ Kínát azért vette be a WTO-ba, mert azt hitte, hogy szabályosan fog játszani, de nem.
A standard válasz az, hogy nem nagyon, le kell lassulnia a béremelkedésnek, mert a termelékenység nem nagyon nő. Én azonban azt gondolom, hogy a következő 2-3 évben fennmaradhat a kétszámjegyű bérnövekedés Magyarországon, hacsak nem történik valamilyen nagy külső sokk (pl. világgazdasági recesszió).
Ezen a téren nagyjából egyetértek az MNB-vel:
https://www.portfolio.hu/prof/nem-all-meg-a-magyar-berfelzarkozas-de-ehhez-tennunk-is-kell.277405.html
A globális gazdaságban az informatikai ismeretek és az angoltudás kábé ugyanaz, mint 100 éve az írás-olvasás tudás: ezek nélkül el lehet lenni, de rendes állást kapni nehéz (kivétel persze a politikusi karrier). A gyerekekkel a múltkor végeztünk ennek kapcsán egy gyors papírfecnis számolást, ami kissé blőd, mégis rámutat, hogy milyen kevésből, milyen sokat lehetne javítani a magyarok nyelvtudásán. Tekintve, hogy Magyarország a nyelvtudást tekintve igencsak sereghajtó az EU-ban, érdemes lehetne anyanyelvi tanárokat hívni, ami nagyon sokat dobna a gyerekek nyelvtudásán.
Orbán Viktornak demográfiailag teljesen igaza volt évértékelőjében. A demográfia a nagyon hosszútávú gazdasági-társadalmi folyamatok egyik legfontosabb meghatározója, és ha már pályára állt, akkor nehéz megváltoztatni. Ebből a szempontból valóban Európa számára az egyik legfontosabb grafikon az alábbi (lásd alul csatolmányban).
Miközben Európa elöregszik, és lassan csökkenő népességgel számolhat, Afrikában robbanásszerű és nagyrészt visszafordíthatatlan a lakosság növekedése.
A chaebol (cséból) dél-koreai kifejezés, családi irányítású konglomerátumot jelent. Dél-Korea gazdaságában kiemelkedő szerepet játszanak, mi is ismerünk néhányat: Samsung (árbevétele a magyar GDP duplája!!!), LG, Hyundai. A 60-as - 70-es években jöttek létre, politikai hátszelű kiemelt családi vállalkozások, amelyek az állami segítségnek köszönhetően hatalmasra nőttek. Ugyanez megvan Japánban is, ott (korábban zaibatsu, most) keiretsu néven fut.
Vajon ennyi volt a 2018-as "flashcrash"? Lesz még lejjebb? Vagy innen újra kezdődik az emelkedő trend? Nyilvánvalóan erre a kérdésre szeretne választ kapni minden részvénybefektető, s bár a tutit senki nem tudja, én úgy vélem, hogy ez a pánik inkább egy új trend kezdete, amikor a nyugodt felfelé mozgás helyett vad mozgások lesznek.