blog

Orbán Viktornak demográfiailag teljesen igaza volt évértékelőjében. A demográfia a nagyon hosszútávú gazdasági-társadalmi folyamatok egyik legfontosabb meghatározója, és ha már pályára állt, akkor nehéz megváltoztatni. Ebből a szempontból valóban Európa számára az egyik legfontosabb grafikon az alábbi (lásd alul csatolmányban).

Miközben Európa elöregszik, és lassan csökkenő népességgel számolhat, Afrikában robbanásszerű és nagyrészt visszafordíthatatlan a lakosság növekedése.

A chaebol (cséból) dél-koreai kifejezés, családi irányítású konglomerátumot jelent. Dél-Korea gazdaságában kiemelkedő szerepet játszanak, mi is ismerünk néhányat: Samsung (árbevétele a magyar GDP duplája!!!), LG, Hyundai. A 60-as - 70-es években jöttek létre, politikai hátszelű kiemelt családi vállalkozások, amelyek az állami segítségnek köszönhetően hatalmasra nőttek. Ugyanez megvan Japánban is, ott (korábban zaibatsu, most) keiretsu néven fut.

Vajon ennyi volt a 2018-as "flashcrash"? Lesz még lejjebb? Vagy innen újra kezdődik az emelkedő trend? Nyilvánvalóan erre a kérdésre szeretne választ kapni minden részvénybefektető, s bár a tutit senki nem tudja, én úgy vélem, hogy ez a pánik inkább egy új trend kezdete, amikor a nyugodt felfelé mozgás helyett vad mozgások lesznek.

A közgazdaságtan kifejezés ("economics") csak a huszadik században terjedt el, előtte a politika gazdaságtan ("political economy") elnevezést használták, amely sokkal jobban rámutat arra a tényre, amit a közgazdászok az elmúlt évtizedekben próbáltak ignorálni. Az utóbbi 20-30-40 évben ugyanis a közgazdaságtant próbáltuk valódi, értékválasztástól független tudománynak, kvázi természettudománynak tekinteni (és a végletekig matematizálni), ám az sosem volt az. A közgazdaságtan, különösen ha a makrogazdasággal foglalkozik, véleményem szerint mindig értékválasztáson alapul.

Az elmúlt hetek-pár hónap legfontosabb makrogazdasági változása az, hogy elkezdődtek a kamatemelések világszerte. És nem csak maguk a konkrét kamatemelések számítanak, hanem sokkal inkább az, hogy a jegybankárok gondolkodásában mintha változás állt volna be: egyre többen vélik úgy, hogy az extrém laza monetáris kondíciókat szigorítani kell, vagyis vissza kell fogni a pénznyomtatást, és emberileg értelmezhető szintre kell emelni a kamatokat. Sokan csak a Fed kamatemeléseit látják, de ennél fontosabb, hogy ez nem csak az USA-ban zajlik.

Bár az elmúlt évek hazai növekedését eléggé jól láttam, de az inflációval kapcsolatban tévedtem: sokkal lassabban jelentkezik, mint azt vártam. Ennek persze egyik oka, hogy a lakásárak nem szerepelnek a kosárban, hiszen azokkal együtt bőven 3-4% lenne az infláció, a másik oka viszont az, hogy a hazai vállalkozások, elsősorban a szolgáltatószektor (várakozásaimmal szemben) láthatóan nem siet az árak emelésével annak ellenére sem, hogy komolyan kell bért emelniük (és persze az importált infláció is nagyon alacsony maradt).

A napokban Orbán Viktor és Kovács Árpád (ÁSZ) is azt mondta, hogy az EU-pénzeknek nincs is olyan nagy hatása a gazdaságra, amire jó példa, hogy 2016-ban, amikor jelentősen visszaestek az EU-s támogatások, akkor sem lett belőle baj, ment tovább a gazdaság. Ezzel kapcsolatban több észrevételem is van: 1.

Érdekes események zajlanak a kötvény/kamatpiacokon, különösen Európában. A német 2-éves állampapír hozama 5 hónapos csúcsra ugrott, az amerikai 10-éves állampapírok hozama 9 hónapja nem volt ilyen magas, és többhónapos csúcson vannak mindenféle európai állampapírhozamok is. Habár az amerikai kamatemelés már nem meglepetés, de úgy tűnik, hogy előbb-utóbb azért a javuló európai növekedési/munkaerőpiaci adatok miatt még a mindig lemaradó ECB is majd csak kénytelen lesz valamit módosítani kamatpolitikáján.

Mostanában többektől megkaptam, hogy biztosan megsértődtem a piacra amiért nem esik; és hiába írtam többször arról, hogy rosszak a hosszútávú kilátások, már csak sértődésemben erőltetem ezt a láthatóan nem működő elméletet. Ezzel kapcsolatban szeretnék pár dolgot tisztázni:

Erre a kérdésre állítólag Rotschild báró azt válaszolta: " I always sold too early"*, azaz mindig túl korán adtam el. Aki már látott pár gazdasági/tőkepiaci ciklust, az rögtön megérti ennek a mondásnak a lényegét és fontosságát. A piaci tetőpontok időzítése éppúgy nehéz, mint a mélypont felismerése, viszont arra mindig van lehetőség, hogy a befektető megpróbálja felmérni a kilátásokat/piaci hangulatot/értékeltségi szinteket, amelyek többéves időtávon meghatározzák az adott befektetéssel elérhető hozamokat.