blog

Egyre valószínűbb. Habár már egy hónapja is látszott, hogy a koronavírus hosszú lappangási ideje és lappangásban való fertőzése miatt nagyon nehezen megállítható, akkor még volt remény arra, hogy TALÁN benn lehet tartani Kínában. Mostanra ennek az esélye igen csekély, és ahhoz a szcenárióhoz jutottunk amiről pont egy hónapja írtam, és már akkor is látszott, hogy 2020 legfontosabb kérdése pont ez:

http://www.zsiday.hu/blog/fert%C5%91z%C5%91-f%C3%A9lelem

Nem.

Egy jegybank esetén két kérdést kell feltenni devizájának árfolyama kapcsán:

1. van-e eszköze, hogy a deviza árfolyamát jelentősen befolyásolja?

2. van-e szándéka, hogy a deviza árfolyamát jelentősen befolyásolja?

 

Legyen bármekkora is a valós veszélye annak, hogy a koronavírusból világszintű, nagyon komoly járvány legyen, kétségtelenül ez mozgatja most a tőkepiacokat. Az amerikai és német kötvények hozama 3-4 hónapos mélypontra esett, komolyan zuhannak a tőzsdék is. A félelem alapja nagyjából az, hogy a vírus, vagy akárcsak a vírus körüli pánik is totális satuféket tud nyomni nem csak a kínai, hanem a világgazdaságnak. Kínában már több tízmillió ember van gyakorlatilag karanténban, a gócpontban az utcák üresek, a tömegközlekedés leállt, se ki se be.

Az ember minden év elején megpróbálja kitalálni, hogy merre megy a világgazdaság és a különböző piacok, aztán általában persze máshogy alakul egy csomó minden, de mégis hasznos lehet ez a gondolkodás, mert támpontokat adhat az évre. Nézzük meg hát röviden, hogy mi várható?

Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, a Kárpátokon túl, ahol a kurtafarkú kismalac is közbeszerzést meg letelepedési kötvényt túr, élt egyszer egy befektető. Nade nem akármilyen befektető volt ez, hanem olyan okos, hogy akár hiszitek, akár nem, egyszerűen semmin nem tudott veszíteni. Amihez csak nyúlt, arannyá vált, minden egyes üzlete nyereséges volt, a legeslegutolsó darabig. Én magam már sok telet megértem, mindenféle-fajta befektetőt láttam, de ilyet, amelyik mindenen nyer, még egyet sem. Mondom én, tengersok esze volt, hetedhét vidéken nem volt párja.

A MÁP Plusz kapcsán az MNB-től kezdve az IMF-en át Surányi Györgyig mindenki megnyilvánult, és minden oldalnak van igazsága. Azonban pár dolog véleményem szerint nem került kellően hangsúlyozásra.

Minden nap olvasok valami kiváló cikket arról, hogy a forint aznap épp miért esik. Brexit, Trump, német ipari termelés, mindig van valami indok a gyengélkedésre. Pedig mindezek egyáltalán nem számítanak. A devizák esetén az idő nagy részében a (részben jövőbeli, várt, részben jelenlegi) kamatszint a legmeghatározóbb fundamentum, ami logikus is, hiszen pénzek egymással szembeni cserearányáról van szó, amit az adott pénzek ára, azaz a kamat határoz meg. A mellékelt ábrán a környező, nem eurót használó EU-tag országok jellemző kamatszintje látható.

Régi tőzsdei mondás szerint a piac mindig arra megy, amerre a legtöbbeknek fájdalmat tud okozni. Persze nem azért, mert Joffrey király, és Ramsay Bolton együtt mozgatják a szálakat, hanem azért, mert a sok egy irányba nyitott pozíció zárása nagy mozgásokat indukálhat akár már kis kiinduló erővel. Adott esetben például elég egy-két jó hír, és a shortosok ezerrel menekülnek, ami még feljebb hajtja az árakat, ami újabb short-zárásokat okoz. Sokszor látunk ilyet a különböző piacokon, a lényeg, hogy piaci szereplők kényszerhelyzetbe kerülnek, és emiatt kell cselekedniük.

Mindenki tudja, hogy mi történt Magyarország időjárásával az elmúlt 30-40 évben: a klíma egyre kiszámíthatatlanabb, egyre nagyobbak a kilengések, egy hónapon belül hol tél van, hol nyár, egyre kevesebb az eső, ami ráadásul egyre kevesebb napon esik, télen extrém hidegek, nyáron extrém melegek vannak, soha nem látott későtavaszi fagyok zavarják a mezőgazdaságot, stb. Ezt mindenki tudja, és nagyrészt mindenki rosszul tudja.

2008-9 óta minden gazdaságpolitikus retteg a legapróbb lassulástól is, attól félve, hogy ismét totális összeomlás következik be. Megelőzendő az új válságot már idejekorán ellövik az összes puskaport, és remegve próbálják megakadályozni a recessziót. Olyanok, mint a harctéri felcser, aki a súlyos lőtt sebre morfiumot ad a katonának, átsegítve őt a sokkos állapoton, és ebből levonja a következtetést, hogy a legapróbb karcolás esetén is ez a legjobb megoldást: mindenkinek, minden körülmények között egy nagy adag morfiumot.