Habár már akkor azt mondták, hogy mit kiabálok be a pálya széléről, amikor még egy tőzsdei céget vezettem (pedig akkor talán némi joggal még a pályán lévőnek éreztem magam, különös tekintettel arra, hogy nem csak vezető, de jelentős tulajdonos is voltam a cégben), úgyhogy ez alapján most aztán tényleg jobb lenne, ha meg sem szólalnék, mivel ma már gyakorlatilag nem kereskedem magyar tőzsdei papírokkal, szóval a történet igazándiból nem érint. De nem tehetek róla, érzelmileg közel áll hozzám a BÉT: itt kerestem először látható méretű pénzt, és itt buktam hatalmasat, innen vannak legendás tőzsdei sztorijaim, ismeretségeim, barátságaim, itt láttam még működni a nyílt kikiáltásos rendszer csodálatos forgatagát – és máig sem értem hogy tudott működni egyáltalán ez a felbolydult méhkashoz hasonló kakofónia, ahol gyakran a melletted lévő szavát sem hallottad.
Meg magyar is vagyok, és emiatt furcsa módon azt szeretném, ha a magyar értékpapírpiac a régió vezető ereje lenne, mint volt a 90-es évek végén – persze tudom, hogy a legtöbb döntéshozó számára a tőzsde csak valami gyanús dolog, amit érthetetlen módon muszáj mégis fenntartani. Szóval zavar, amikor azt látom, hogy olyan intézkedést hoznak, aminek komoly bevételgeneráló hatása nincs a költségvetés számára, de cserébe jó nagy kárt okoz a magyar értékpapírpiacnak – ez nyilván az ellenkezője a jó adóztatásnak, amelynek jellemzője az lenne, hogy kicsi piactorzulást okoz, de cserébe nagy bevételt hoz (erre egyébként a mostani csomagból jó példa a MOL-ra kivetett „extraprofitadó”).
A magyar értékpapírokra kivetett 0,3%-os vételi illeték rendkívül megdrágítja a rövidtávú befektetéseket, különösen a kisbefektetők számára, ami azzal fog járni, hogy jelentősen csökken a likviditás. Főleg a kisebb papírokban ezek a kisbefektetők tevékenyen részt vállalnak a likviditás biztosításában azáltal, hogy ezekkel a papírokkal kereskednek. Ám a tranzakciós díjakhoz képest nagy illeték ezt nagyon megnehezíti, megdrágítja, veszteségessé teszi, így várhatóan ezzel sokan inkább felhagynak. De még a kisebb intézményi portfolióknak is nagy teher ez, és valószínűleg hasonlóan lépnek: kevesebb magyar, több külföldi papír inkább. Versenyelőnybe kerülnek a külföldi tőzsdék, ahol sokkal több papírral, sokkal olcsóbban lehet kereskedni, és aki még nem tette, a jövőben az is OTP helyett Tesla részvényeket fog venni.
Ennek az intézkedésnek tehát a legfőbb hatása az lesz, hogy a magyar befektetők még inkább magára hagyják a magyar tőzsdét, pedig az a gazdaságfejlesztés fontos eszköze lehetne, s helyette külföldi értékpapírokba fektetnek, azoknak az országoknak a gazdaságát támogatva megtakarításaikkal – Magyarország helyett.
Ez az adó ráadásul olyan jellegű, hogy a puszta bevezetése is visszaveti a forgalmat, tehát eleve kevesebb fog befolyni belőle, mint számítottak rá eredetileg. Ellenben például az államilag finanszírozott út- és vasútépítéseken szemmel látható extraprofit van, abból sokkal könnyebben, sokkal több pénzt be lehetne gyűjteni, és nem is látom, hogy bármilyen kárt okozna egy maroknyi nagyon gazdag emberen kívül bárkinek. Ilyen lenne a jó adó: keveseknek fáj, sok folyik be belőle, a gazdaságnak nem árt és társadalmilag valamennyire igazságos.
6 évvel ezelőtt azon keseregtem, hogy a tőzsdei jelenlét drága és nehézkes, ám cserébe se a befektetők, se a tőzsdén lévő cégek nem kapnak semmilyen (pl. adózásbeli) előnyt. Most már legalább a befektetők kapnak. Igaz, hogy nem előnyt, hanem hátrányt. Úgy tűnik mi a tőzsdefejlesztésben is unortodox úton járunk…
eredeti cikkem 2016-ból:
http://www.zsiday.hu/blog/mi-%C3%A9rtelme-van-t%C5%91zsd%C3%A9n-lenni
a BÉT válasza anno:
https://www.portfolio.hu/uzlet/20161116/a-bet-valasza-zsiday-viktor-blogbejegyzesere-240171
a tranzakciós illeték kiterjesztéséről:
GKI számítás arról, hogy hol van valójában gyanúsan magas profitabilitás: