Speciális gazdasági művelet

 

Megszorításokról terjesztenek rémhíreket libernyák közgazdászok, de mindenkit megnyugtathatok: ilyesmire nem fog sor kerülni Magyarországon, hiszen a NER-ben nincs megszorítás. Amire szükség van, az csupán egy speciális gazdasági művelet (специальная экономическая операция), amely kissé helyrebillenti a költségvetést.

A kérdés csak az, hogy mekkora lesz ennek a „speciális műveletnek” a mértéke? Pontos számot nem fogunk tudni mondani, inkább csak trendeket, nagyságrendeket, mivel annyira sok a mozgó alkatrész ebben a szerkezetben, hogy nincs ember, aki közelítőleg be tudná lőni hol a vége.

Azt gondolom, hogy nem is a 2022-es évvel kell igazán foglalkozni (bár ott is van teendő), mert az „izgalmas” tételek, a jegybank és az MVM feltőkésítése is csak 2023-ban esedékes.

2023-ra körülbelül 4%-os költségvetési hiánnyal számoltak eredetileg a nálam hozzáértőbbek a jelenlegi folyamatok alapján. Ugyanakkor van pár tétel, amely egyre fenyegetőbb, és növelheti ezt. Egyrészt a jegybank vesztesége – ami arányosan nő a kamatszinttel – úgy néz ki, hogy meg fogja haladni a GDP 1%-át 2022-ben, és ezt 2023-ban már a költségvetésnek kell megtérítenie (esetleg a jegybanki alapítványok is beszállhatnának…). Az államadósság magasabb kamatpályára átárazódása lassan, de biztosan történik, ez pár tized százalék. A gazdaság jelentősen lassul a várthoz képest, és ez bevételkiesést okoz, amelynek nagyságát nehéz becsülni, de ez is legalább pár tized százalék. Nagyjából tehát 5,5-6,5% körül járunk költségvetési hiányban – eddig. Ehhez jön a nagy ismeretlen, a rezsicsökkentés terhe. Erről már elmondtam, hogy gazdaságilag fenntarthatatlan, környezeti szempontból káros, társadalmilag igazságtalan, és az egyik legkevésbé hatékony formája a szegényebbek részére nyújtott szociális segítségnyújtásnak (https://www.portfolio.hu/gazdasag/20220311/zsiday-viktor-a-rezsicsokkentes-a-valasztasok-utan-nem-fenntarthato-532425 ). Ami teljesen megbecsülhetetlen az az, hogy ez mennyibe fog kerülni 2023-ban. Ha a gáz- és áramárak magasak maradnak, akkor akár a GDP 2-3%-át is kiteheti a veszteség (nagy kérdés az is, hogy közben hova megy a forint), amit az MVM fizet, az államnak pedig 2023-ban fel kell tőkésítenie a céget ebben az esetben.

Tehát magas energiaárak mellett már akár a GDP 8-9 (rossz esetben 10)%-át közelítő költségvetési hiány is lehetséges, ami teljes mértékben fenntarthatatlan (ja, és persze ha nem akarjuk, hogy totálisan szétessen a közoktatás, oda is be kellene tenni a GDP 1-2%-át, de ezzel még csak nem is számoltam). A nagy jolly joker, az EU-s támogatások beérkezése pedig egyelőre bizonytalan. Ezzel párhuzamosan fontos, és az előbbitől nem elválasztható, hogy az EU (és a piacok!) milyen költségvetési pályát engedélyeznek a különböző országoknak.

Amennyiben nincs kiegyezés az EU-val, és jelenlegi formájában fenntartjuk a rezsicsökkentést, és magasak maradnak az energiaárak (egyelőre mindháromra igen a válasz), akkor a GDP 5%-át elérő „speciális gazdasági művelet”-re lesz szükség. Ez nagyon sok, közelíti a Bokros-csomag méretét (A Bokros-csomag idején 1994-ben 8,4% volt a költségvetési hiány, ami 1996-ra 3%-ra csökkent).

Ráadásul, ha nincs kiegyezés az EU-val, akkor források híján (plusz a nagy kiadáscsökkentés/adóemelés miatt) a növekedés is kisebb lesz 2023-24-ben is, ami újabb kiigazítást tenne szükségessé, egy lefelé bukó spirálba rántva a gazdaságot.

Amennyiben a rezsicsökkentés csak a kisebb fogyasztókra/fogyasztásra vonatkozna, az már önmagában sok problémát megoldana (viszont nagyot lökne az infláción!), de még egy ilyen módosítás, és az EU-val való kiegyezés mellett is szükségesnek látszik évente 500-1500 mrd Ft előteremtése valahonnan. Ezt korábbi válsághelyzetekben különadókból szedte be a kormány, de 2010 után a szektoradók még valójában a külföldi tulajdonosok vagyonának elvételét jelentették, tehát effektíve a külföld megadóztatását, ma már viszont ezeknek a szektoroknak (pl. bank, energia, távközlés) egy jó része „baráti kézbe” került, így már sokkal jobban fájna az adó. Valószínűleg szükséges lenne a szektoradók mellett még egy általános társasági adókulcs emelésre (úgyis fel kell majd 15%-ra emelni a jelenlegi 9%-ról idővel a nemzetközi egyezmények miatt, ezért ez könnyen eladható sztori lenne) és esetleg valamiféle gazdagabbakra kivetett adó is (különösen, hogy mára a kormánypártok bázisa a kevésbé jómódú réteg). Az EU-s kiegyezés esetén valószínűleg amúgy is magasabb költségvetési hiányra lenne lehetőség, mint anélkül, tehát már csak emiatt is szükséges ez, hogy kevesebb adót kelljen emelni. Persze nem csak adót lehet emelni, hanem lehet tovább rohasztani a közszolgáltatások minőségét is, ez rövid távon segít, hosszútávon viszont borzasztó káros.

Láthatóan sokváltozós a függvény: a legnagyobb kérdések az energiaárak jövőbeli alakulása – illetve ezzel kapcsolatban a rezsicsökkentés jövője, valamint az EU-Magyarország kapcsolatok, különös tekintettel arra, hogy mennyi pénz és mikor érkezik a sokszor elátkozott „Brüsszelből”.

Érzékelhető a fenti számokból, hogy a rezsicsökkentés a jelenlegi árak mellett fenntarthatatlan, az EU-val való kiegyezés pedig gazdasági szükségszerűség, mert anélkül súlyos kiigazításra lenne szükség, miközben a növekedés is padlón maradhatna. Kiegyezés nélkül akár Bokros-csomag méretű terheket kellene valakik nyakába akasztani, és bárhogyan is osztjuk majd ezeket a terheket, végül az egész társadalom fizeti meg.

Ha nincs kiegyezés, és ragaszkodunk a rezsicsökkentéshez, akkor – egyéb alternatíva híján – egyre inkább rákerülhetünk az argentin/török útra: folyamatosan gyengülő forint, tartósan magasan ragadó infláció, újabb és újabb értelmetlen és káros árstoppok, minden, ami a feltörekvő országokban szokott történni, amikor hirtelen kiderül, hogy minden mellverés ellenére sem találták fel a spanyol (argentín, török, magyar, stb.)viaszt…  

 

Lásd itt:

http://www.zsiday.hu/blog/%C3%B6r%C3%B6knapt%C3%A1r-felt%C3%B6rekv%C5%91-orsz%C3%A1gokhoz

http://www.zsiday.hu/blog/fejl%C5%91d%C5%91-piaci-%C3%B6r%C3%B6knapt%C3%A1r-3-%C3%A9vad