Talán emlékszünk még az európai adósságválság idején, amikor minden ország próbálta megmutatni, hogy ő rendben van - ellentétben a többiekkel: Portugália nem Görögország, mondták a portugálok, Olaszország nem Portugália, mondták az olaszok, és így tovább.
Most azonban a sok hasonlóság ellenére – legalábbis a jegybanki szerepvállalást illetően – mégis kijelenthetjük: Magyarország tényleg nem Törökország. A Magyar Nemzeti Bank bár korán kezdte a kamatemelési ciklust, de utána többször elbizonytalanodott, habozott, belassult, és engedte veszélyes szintekre gyengülni a forintot, ami hozzájárult az infláció felgyorsulásához, de egy ideje már igen erélyesen, és teljesen ortodox módon teszi a dolgát – ellentétben a monetáris politikában úgymond unortodox (valójában végzetesen ostoba) török úttal, amely folyamatos devizaösszeomláshoz, és háromszámjegyű inflációhoz vezetett (lásd a mellékelt ábrán a török líra-euró árfolyamot az elmőlt 5 évben).
A mai napon is tudott az MNB meglepetést okozni a piacnak: nem is a kamatemelés mértékével, mert arra számítottak a szereplők, hanem az egyéb intézkedésekkel, amivel tovább szűkítik a forintlikviditást, terelik felfelé a kamatszintet, és ezen keresztül erősítik a forintot, miközben lassítják a hitelezést. Az MNB hála istennek teljesen ortodox módon végzi a dolgát, ami megnyugtató kell, hogy legyen mindenkinek Magyarországon. A részletekbe nem belemenve, a mai intézkedések beleilleszkednek az elmúlt hetek tendenciáiba: egy olyan jegybank képét látjuk, aki valóban komoly, bár fájdalmas lépéseket tesz az infláció ellen. A kamatszint emelése, a hitelezés szűkítése, a deviza stabilizálása/erősítése teljesen standard inflációellenes fellépés, de – mint minden ilyen csomagnak bárhol a világon – az ára jelentős növekedési áldozat lehet, és az MNB mérlegén keresztül sokba is kerül (a jelenlegi kamatok mellett a jegybank évente a GDP 2%-át kitevő lyukat üt a költségvetésen!). A jegybanki beavatkozás tehát lassítja a gazdaságot, és drága, de nincs nagyon más értelmes út, és ez alapján reménykedhetünk abban, hogy a magyar megtakarítók nyugodta(bba)n alhatnak: a jegybank valóban próbálja megőrizni a forint (mind külső, mind belső) értékét.
Most igazán stresszes magyar jegybankárnak lenni és még valószínűleg a következő hónapok is számos nehézséget tartogatnak, de ha ebben a szellemben folytatják, akkor Magyarország – legalább infláció és devizaárfolyam tekintetében – valószínűleg nem lesz Törökország.