Képzeljük el, hogy pékek vagyunk, és úgy állapodunk meg a vásárlóinkkal, hogy a liszt árára ráteszünk 50%-ot különböző költségeinkre, és ezen az áron adjuk nekik a kenyeret, így kötünk velük szerződést. Tehát ha 100 forint a liszt, akkor 150 forintért szállítunk nekik kenyeret (most tekintsünk el attól a példa kedvéért, hogy 1 kg lisztből nem 1 kg kenyér lesz). Ám ahogy megy fel a liszt ára, az emberek egyre kétségbeesettebbek, hiszen mikor eléri az 1000 forintot a liszt, akkor már 1500 forintba került a kenyér. Ezért tegyük fel, hogy a kormány hoz egy döntést, miszerint holnaptól 800 forint a kenyér ára, és a pékek kötelesek ennyiért adni. Nyilván minden pék azonnal bezárna. De ha nem engednék, hogy bezárjon, akkor viszont tuti, hogy próbálná az összes szerződését felmondani, és újat nem kötni.
Nos, a bankok éppen így járnak/jártak Magyarországon. Először a változó kamatozású lakossági jelzáloghitelek kamatát rögzítette a valóság töredékén az állam, később a fix kamatozásúak jelentős részét is, majd most a vállalkozások kapnak olcsó(bb) hitelt a bankoktól, mint ami a valóságban létezik. Tudom, hogy Magyarországon mindenki gyűlöli a bankokat („van ott bőven pénz, fizessenek nyugodtan”), de ennek ellenére ez pont olyan üzlet, mint a pékség: vannak költségek, és vannak bevételek. És ha a bevételeket rendeletileg a költségek alatt rögzítjük, akkor veszteséges lesz a működés, és nyilván a bankok nem fognak hitelezni, vagy sokkal kevesebbet, mint egyébként tennék. És ha nincs hitel, nem lesz növekedés sem. Sőt, ezt látva más szektorokban tevékenykedők is elgondolkoznak, hogy ők mikor kerülnek sorra, és akkor végülis miért ruháznak be egyáltalán Magyarországon? Arról nem is beszélve, hogy eleve a gazdaságpolitikai hibák miatt alakult ki ilyen magas kamatszint, azaz a kormányzat a saját hibáit fizetteti meg véletlenszerűen kijelölt szereplőkkel.
A magyar kormány folyamatosan olyan intézkedésekkel kezeli a problémákat, amelyek rövid távon megoldást kínálnak sokak számára – de másvalaki pénzéből, végeredményképpen viszont felélve a jövőt, a hibákat pedig mindig ráfogja valaki másra - de hát éppen ez a gazdasági populizmus lényege. Ez történt például a magánnyugdíjpénztárak államosításával, amely bár részben enyhítette az adósságproblémákat és csökkentette a költségvetési hiányt, ám cserébe 20 év múlva nem lesz elég nyugdíja egy csomó embernek. Ez történt a benzinárszabályozással: olcsóbb lett a benzin, és időlegesen nem nőtt az infláció, de hiány alakult ki, és valószínűleg a jövőben kevesebb benzinkút lesz. Ez történt az árstoppokkal és a kisker-szektor adóztatásával: rövid távon örültek az emberek, de végül jóval nagyobb élelmiszerár-infláció lett, mintha nem csináltak volna semmit.
Az alapvető kormányzati reakció minden problémára a piaci viszonyok el nem fogadása, a piaci árak eltérítése valaki másnak a pénzéből – előre teljesen kiszámíthatatlan, majdhogynem véletlenszerű módon. Elvesszük néhányak pénzét és szétosztjuk mások között, az árakat pedig nem-piaci szinten rögzítjük. Aztán akiktől elvettük, azok valószínűleg leállítják a befektetéseket, kirúgnak embereket, és rossz hírünket keltik a világban, amely más, potenciális befektetőket is elriaszt. Ez pedig végeredményben kisebb, kevesebb befektetést, gyengébb növekedést jelent majd. Az eltérített árak pedig ráadásul természetszerűen hiányt okoznak. A hazai intézkedési csomagok lényege a totális kontrollra törekvés: ha nem tetszik, amit a piaci árakban látunk, akkor nem pozitív vagy negatív ösztönzőkkel, vagy hosszútávú, kiszámítható szabályozással próbáljuk kezelni a problémát, hanem akaratból. Ez azonban nem csak akkora kárt okoz, amennyit ezek az éppen aktuális valaki mások (benzinkúttulajdonosok, kiskereskedők, bankok, MOL, stb.) kifizetnek, hanem már középtávon is sokkal nagyobbat. Számos alkalommal, számos országban ki lettek próbálva az ilyen jellegű ad-hoc intézkedések, amelyek a piaci árakat próbálják piacon kívüli szinteken rögzíteni (a hitel ára is ilyen jelen esetben) valaki más pénzéből. Ennek a vége mindig bizalomvesztés, hiány, lecsúszás.
Ez a cikk nem a bankokról és a legújabb intézkedésekről szól, hanem arról, hogy válsághelyzetben olyan döntéseket hoz Magyarország konzisztensen, amivel a jövőnket éljük fel a rövidtávú haszon reményében (pl. ha stabil forintot tartottunk volna, akkor nem lenne ekkora infláció, ha nem lenne ekkora infláció, akkor nem lenne ekkora kamat, s ha nem lenne ekkora kamat, akkor nem is kellene kamatszabályozást csinálni, ám a rövidtávú növekedés felpörgetése és szavazatvásárlás céljából túltoltuk mind a költségvetési, mind a monetáris stimulust, ami miatt felkészületlenül, tartalékok nélkül érkeztünk a válságba).
Sokszor idéztem Dornbusch és Edwards munkásságát a latin-amerikai populizmusról (egy pár oldalas cikket mellékelek is, 10 perc maximum, érdemes átfutni, illetve pár mondatot alant kiemeltem belőle). Sajnos Magyarország hasonló úton halad, mint amit ők feltérképeztek, amit már sok országban kipróbáltak, és ami nem vezet tartós fellendüléshez, csak lecsúszáshoz.
Ha ezen az úton haladunk tovább, akkor nem Ausztriát fogjuk utolérni, hanem Bulgáriát. Habár a közgazdaságtan nem reáltudomány, de a múltbeli tapasztalatok alapján ezt 90% biztonsággal állíthatom.
„For us “economic populism” is an approach to economics that emphasizes growth and income redistribution and deemphasizes the risks of inflation and deficit finance, external constraints, and the reaction of economic agents to aggressive nonmarket policies. The purpose in setting out this paradigm is not a righteous assertion of conservative economics, but rather a warning that
populist policies do ultimately fail; and when they fail it is always at a frightening cost to the very groups that were supposed to be favored”
„Quite clearly, the detailed case studies collected here suggest that, in general, there is very little
capacity (or willingness) of learning from other countries’ experiences. Indeed, one of the most striking regularities of these episodes is the insistence with which the engineers of the populist programs argue that their circumstances are unique and thus immune from historical lessons from other nations.”
https://www.nber.org/books-and-chapters/macroeconomics-populism-latin-america
https://www.nber.org/system/files/chapters/c8295/c8295.pdf
