Magyarországon nagyjából tankönyvszerűen az történik, ami egy túlstimulált gazdasággal szokott történni a ciklus végén. Az infláció felrobban, ami miatt a lakossági reáljövedelmek negatívak lesznek, emiatt a lakossági fogyasztás összeomlik, ami „váratlanul” nagy gazdasági lassulást okoz. Ráadásul ilyen esetekben – éppen a korábbi túlstimulálás miatt – a kormányzat sem tud a gazdaság segítségére sietni, mert nincs miből, nincs rá tartalék. Sőt, éppen akkor kell költségvetési megszorítást is alkalmazni, amikor amúgy is rosszul megy a gazdaságnak, ez tovább mélyíti a lassulást (ez zajlik jelenleg Magyarországon is). A feltörekvő országok gyakori hibája, hogy a jó időkben is tövig nyomják a gázt, és amikor hidegebb szelek járnak, akkor már nem marad üzemanyag, nincs mivel fűteni. S ha a fentiek nem lennének elegek, klasszikus eset a fenti sémában, hogy a recesszió miatt „váratlanul” alacsonyak az adóbevételek, ami további adóemelést és/vagy kiadáscsökkentést és/vagy eladósodást tesz szükségessé, ami vagy tovább csökkenti a növekedést (az első két esetben), vagy stabilitási kockázatokhoz vezet (a harmadikban). Amint látjuk ez egy önerősítő kör: lassulás=kevesebb bevétel=megszorítás=lassulás. Természetesen ki lehet és ki is szoktak végül mászni belőle egy idő után, de jelenleg Magyarország még éppen a belecsúszás fázisában van, az elemzők (és valószínűleg a kormány) számára sokkolóan rossz fogyasztási és költségvetési számok jönnek ki hónapok óta.
Ez azért aktuális most, mert friss adatok alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy mind a 2023-as, mind a 2024-es költségvetéssel kellene kezdeni valamit, és megindíthatjuk a nagy kvízjátékot annak kapcsán, hogy egyrészt mennyi pénzt kellene valahogy összeszedni, másrészt, hogy kitől. A mennyi kapcsán vérmérséklet szerint sokféle vélemény van, de az elmúlt hetek adatai alapján azért valószínűleg bőven 1000 mrd Ft feletti összegekről beszélünk. A kiadáscsökkentés lehetősége egyre nehezebb, különösen, hogy a közszolgáltatások minősége amúgy is folyamatos lejtmenetben van az elvonások miatt, és az állami alkalmazottak már így is komoly reálbércsökkenést szenvedtek el.
Úgyhogy nem nagyon van más hátra, mint az adóemelés (vagy az eladósodás, erről még lejjebb pár szót írok). De kinek emeljük meg az adóját? Eleve ki kellene jövőre vezetni a vállalati különadókat, ami elég lehetetlennek tűnik, hacsak újra be nem vezetik őket más néven azonnal, mert még azok fenntartása mellett is komoly betömendő lyukak vannak. Logikusnak tűnhet a 9%-os társasági adókulcs 15%-ra emelése, hiszen amúgy is ebbe az irányba megyünk nemzetközi megállapodások alapján, és jól rá lehet fogni Brüsszelre meg Washingtonra, és nem nagyon zavarna valójában senkit, nem csökkentené a hazai versenyképességet. De valószínűleg még ez sem elég. A legnagyobb kérdés az, hogy miután a kormányzó párt szavazóbázisa az elmúlt években erősen eltolódott az alacsonyabb jövedelműek felé, miért erőltetik az „egykulcsos” adórendszert? Ha muszáj elvonni pénzt, miért nem a magasabb jövedelmű magánszemélyektől teszik ezt meg, ahol amúgy is kisebb a népszerűségük? Jelenlegi ismereteink alapján a Fidesz egyre inkább a nyugdíjasok és alacsony/középjövedelműek pártja, így politikailag teljesen logikus lehet egy „ideiglenes szolidaritási”, ( esetleg: „szankciós”, „háborús”, „Zelenszkij”, „Brüsszel” ) adó bevezetése a magasabb bért keresőkre. Bizonyosnak tűnik, hogy valahonnan pénzt kell szerezni, és a cégek terhelése nem feltétlenül elegendő ehhez, úgyhogy ha tippelnem kellene, azt gondolnám, hogy a magasabb jövedelműeknek kell majd beszállni valamilyen módon a finanszírozásba. A lényeg tehát, hogy pénz kell valahonnan. Nem tudjuk, hogy ki fog fizetni, de a politikai logika a fent leírt irányba mutat.
Még egy szó az eladósodásról: valóban eladósodással is kezelhető lenne a probléma, de az EU-val való amúgy is súlyos viszonyunk miatt már most is erősen metastabil a piaci helyzet, nem sok kell, hogy a most látható nyugalomból durván kizökkentse valami. Egy újabb ijesztő hír (pl. nagy költségvetési hiány) komoly stabilitási kockázatokhoz vezetne, a jelenleg minket finanszírozó (részben forró) tőke könnyen megijedhet, és ez komolyabb forintmélyrepüléshez vezethetne, tehát ez valószínűleg nem járható út.