Indul a dollár medve?

Az elmúlt évek alapvető trendje volt, hogy bár a dollárt mindenki drágának tartotta, és utálta, ám ennek ellenére az szép lassan erősödött. Ennek az oka nagyon egyszerű volt: gyakorlatilag a világon a dolláron kívül az összes többi értelmezhető devizában nem volt kamat. Ha mindenhol 0% a kamat de egyetlen helyen meg 1-2% akkor (habár az 1-2 sem sok) nyilván szépen oda áramlik a pénz. Devizapiacokon és máshol is az "értékeltség", az adott eszköz drágasága vagy olcsósága csak igen hosszú, több éves távon releváns, rövidebb távon nem ez mozgatja az árakat - viszont arra jó, hogy a "drágaságtól" vagy "olcsóságtól" rettegőket távol tartsa a piactól.

A koronavírus-válság törést hozott ebben a folyamatban, az amerikai kamatok nagyon gyorsan - a világ többi részéhez hasonlóan - nullába kerültek, aminek hatására logikus módon először esni kezdett a dollár (a dollárindex grafikonján: 1.) - hiszen elvesztette a kamat okozta hátszelét. Ám a válság hatására - szokás szerint - az történt, hogy a de facto világpénz dollárban likviditáshiány alakult ki sok helyen (szinte minden válság jellemzője, hogy likviditáshiány alakul ki, amit a jegybanknak kell megoldania), és erre a dollár ára felrobbant (2). Szerencsére az amerikai jegybank - kvázi a világ jegybankja - úgy reagált, ahogy kell egy válságban: biztosította a dollárhoz való hozzáférést szinte minden más nagy jegybank számára, aminek hatására a likviditáshiány eltűnt (3).

usd

Most pedig ott tartunk, hogy a dollár kamatszintje ugyanannyi, mint a világon szinte minden más komolyabb devizáé: nulla. Viszont az Egyesült Államokban irgalmatlan költségvetési hiány van, olyan elképzelhetetlenül nagy (a GDP 20%-a!!!), amekkora a második világháború óta nem volt (lásd a második grafikont). Ezt pedig pénznyomtatásból fedezik. Ez a lehető legrosszabb, ami egy devizával történhet: kamat nincs, miközben borzasztó mennyiségben gyártják. Ezzel szemben más, nagy devizákban is bár nagyjából nulla a kamatszint, ám a költségvetési hiány korántsem éri el ezt a szintet. (Egyébként megjegyzendő, hogy a vírusosok számának növekedése azért negatív a dollárra, mert további költekezést tesz szükségessé, ám éppen ez a költekezés viszont egyben lehet, hogy pozitív a részvénypiacokra, mert jót tesz a növekedésnek).

 

usbudget

Paradox módon ebben a helyzetben az euró a legvonzóbb alternatíva: a sok szereplő annyira nehezen egyezik meg (ráadásul a legkisebb ország is megvétózhat szinte bármi fontosat, ami nyilvánvaló nonszensz), hogy itt komoly költekezésre esély sincs. Nyilván lesz valami megállapodás, lesz valamekkora költekezés, de az amerikaihoz mérhető gazdaságösztönzés szóba sem jöhet (a Next Generation csomag, amiről jelenleg óriási vita van a teljes európai GDP mindössze 4%-a, és ennek egy része is lehet, hogy csak visszatérítendő támogatás lesz). Ez negatív az európai gazdasági növekedés szempontjából, de pozitív a devizának: a politikai egység hiánya miatt nem lehet korlátlanul nyomtatni. Ha valamiből nincs sok, annak pedig felmegy az ára (pláne ha abból amiben meg mérik ezt az árat sokkal több lesz). 

A dollár tehát drága, kamata nincs, és lesz belőle bőven. Emellett az elmúlt hónapok extrém mozgásai lemészárolták mind a long, mind a short irányba játszó spekulánsokat, tehát feltételezhetjük, hogy a piac valamennyire "tiszta".

Azt gondolom, hogy a fentieknek az a következménye, hogy a dollár az idei évre tartós gyengülő trendbe került szinte mindennel szemben, különös tekintettel az euróra.