Heti összefoglaló -20211003

Az uralkodó sztori változatlan: A Delta nem is olyan veszélyes, a gazdaságok nőnek, de a megugró energiaárak + a QE káros hatásai (elsősorban lakásárak felrobbanása) miatt a pénznyomtatást viszonylag gyorsan be kellene fejezni. Azaz némi monetáris szigorítás USA-ból. Nagyjából mindent ez mozgat (dollárbika, US kötvény árfolyamesés, részvénypiaci korrekció). A QE kivezetése alapvetően nem jó hír a részvényeknek (lásd 1.grafikon), de amíg fennmarad a növekedés addig nem is túl tragikus. Ráadásul hirtelen sok pesszimista lett (2. ábra, AAII Investor sentiment survey), az esés mértékéhez képest mindenképp sok, ez rövid távon a részvénypiaci stabilizálódás melletti érv.

qe

aaii

 

A változás akkor jöhet el, ha a piacok rájönnek, hogy Kínából (+Delta) igen komoly lassulás érkezhet. (ennek legrosszabb stagflatórikus alverziója, ha közben marad az infláció)

A kínaiak komolyan gondolják azt, amiről Nyugaton is beszélnek: valamit kellene kezdeni a jövedelmi/vagyoni egyenlőtlenségekkel, mert ha túl nagyra nőnek a különbségek, akkor az a társadalomra rendkívül veszélyes (a tech szektor megregulázása szintén részben a „harmonikus társadalom” és a párt egyeduralma érdekében történt: senkinek sem lehet túl nagy hatalma vagy vagyona). A kínai Párt célja, hogy az emberek elégedettek legyenek, és ehhez sokáig elég volt az, hogy nincstelen, napi 1 tál rizsen élő parasztokból milliószámra jól élő városi lakosok lettek, de ennek vége. A volt parasztok nagy része mára gyárakban és szolgáltatásokban dolgozik (1980-ban a GDP 30, 2000-ben 15, ma 7,5%-át adja a mezőgazdaság Kínában, miközben a mezőgazdasági dolgozók aránya ugyanezen időpontokban 70%, 50%, és mára csak 25%). A boldogsághoz a városiaknak pedig már nem elég, hogy van mit enniük, foglalkozni kell a társadalmi kérdésekkel is. Teng Hsziao-ping idején az volt a lényeg, hogy minél gyorsabban gazdagodjon mindenki, mára azonban az egyenlőtlenségek kezdik Kínát szétfeszíteni, a Párt pedig hatalma megóvása végett beavatkozik.

 Ráadásul szeretnék (sokadjára ismét) valahogyan kezelni az egyre növekvő hitelállományt is, és mivel Kínában a lakáspiac talán még fontosabb (legtöbbjük számára ez az egyetlen vagyonelem, illetve legfontosabb megtakarítási célpont is), mint máshol, ezért logikus ehhez hozzányúlni. Egyrészt le kell állítani a lakásáremelkedést, miközben meg kell akadályozni a gyors lakásárcsökkenést is, azaz valahogy stabilizálni kéne a lakásárakat, miközben a spekulatív mániát lehűtik. Szabályozással le kell állítani a spekulatív vételeket, miközben a kínálat is korlátozásra kerül, ez azonban számos fejlesztő csődjével jár. Ez jelentős lassulást okozna nem csak a kínai gazdaságban, hanem globálisan is, és egyértelműen kihatna az árupiacokra, hiszen a kínai építőipar számos világpiaci termék legnagyobb felvevője. Amennyiben a fentiek igazak, akkor az azt jelenti, hogy Kínából komoly lassulás és dezinfláció fog áradni a világra a következő hónapok folyamán. Ha ez tudatosul a piacokban, akkor annak kötvényhozamesés, árupiaci árcsökkenés, és részvénypiaci megingás lehet az eredménye. Nem vagyok erre pozicionálva, mert szerintem egyelőre az eredeti (kötvény-bear) sztorit játsszák a piacok, de figyelni fogok, mert szerintem az év folyamán lesz egy pont, amikor előtérbe kerül a Kína+Delta lassulás történet.

 

Forint: a forintot több tényező együttese küldte lejtőre. A vártnál kisebb hazai kamatemelés, az amerikai hozamok megugrása, az állami pénzosztogatás, az energiaválság okozta várható infláció (hiszen ez ceteris paribus csökkenti a reálkamatokat), illetve a negyedév végi szokásos gyengeség, ami a számos egymásnak részben ellentmondó jegybanki eszköz miatt van (olyan lett mára a monetáris rendszer, mint egy pókháló, bárhol megbökjük, minden más beleremeg – ezért veszélyes ha egy jegybanknak túl sok célja és eszköze van). Most azonban új negyedév kezdődött, tehát legalább a negyedév vége faktor megoldódik, a továbbiakban pedig a jegybank is kénytelen-kelletlen emelni fogja a kamatokat, még ha nem is olyan gyorsan, mint korábban vártuk, és remélhetően „megszerelik” a forint(swap)-piacot is, hogy a monetáris politika effektívebb legyen (azaz az általuk szándékolt kamatszint valóban meg is jelenjen a piacon). További kamatemelések jönnek, pláne, hogy az állami osztogatás+gáz/áramárak emelkedése miatt jövőre ismét igen komoly infláció lehet, amit mindenképp erősebb forinttal kellene ellensúlyozni. Nem véletlenül emelkednek a hazai állampapírhozamok. Szóval muszáj továbbra is a kamatemelkedés - stabil/erős forint irányába mozogniuk. Az elmúlt években minden az MNB (és a magyar gazdaságpolitika) kezére játszott, gigantikus hátszél volt, ment is az örömvitorlázás (magyar gazdasági gyorsnaszád és egyéb toposzok). Most kiderül, hogy megy ugyanez némi ellenszélben…

 

(ez egy rövid tőkepiaci-befektetési-makrogazdasági áttekintés arról, hogy éppen mit gondolok a világgazdaságról és tőkepiacokról; egyrészt, hogy magam számára is összegezzem, hogy mi a véleményem, másrészt, hogy az alapjaimba fektetők betekintést nyerhessenek a gondolkodási-döntési folyamatba)