Heti összefoglaló - 20210912

Érdekes mozgások voltak a héten a piacokon: estek a részvények és a nemesfémek, miközben a réz és az olaj emelkedett, a kötvényhozamok pedig szintén inkább emelkedéssel próbálkoztak. Kicsit úgy tűnik, mintha azt áraznák a piacok, hogy a gazdaságok helyreállása mellett a QE (jegybanki pénznyomtatás) kivezetésre kerülne, ami az eszközpiacokra nyomást gyakorol. (Bár egyik kollégám szerint ez inkább csak egy idióta sávmozgás, és nem kell túl sokat belelátni).

 

 

 

Azon gondolkoztam, hogy vajon mennyi lehet a hosszabbtávú „egyensúlyi” magyar kamatszint – habár nem hiszek az egyensúlyban, mert olyan valójában a piacokon sosincs. Másként feltéve a kérdést: hol kellene lennie mondjuk az 5 vagy 10 éves magyar állampapírnak (az előbbi kb. 2,5, az utóbbi kb. 3% éves hozamot biztosít jelenleg)?

A régiónkban uralkodó inflációs nyomás nem csak ideiglenes, hanem a szűk munkaerőpiac, túlfűtött gazdaságok miatt valószínűleg egyre erősödő lesz. A korábbi, szinte folyamatos forintgyengülés miatt felerősödtek az inflációs várakozások is (ezért volt szerintem nagy hiba engedni gyengülni a forintot éveken át), és a magas bérnövekedéssel együtt nehéz nem azt gondolni, hogy 3-4% infláció szinte automatikusan képződik a magyar gazdaságban – még akkor is, ha a forint stabil... ebből persze következik az is, hogy a forint gyengülése a következő időszakban nem megengedhető. A forint gyengeségének megállításához 2-2,5%-os kamatszint valószínűleg minimum szükséges már most is, de mivel 2022-23-tól a fejlett világ munkaerőpiacán is szűkösség lehet (2019-ben, a koronavírus előtt már 40-éves mélyponton volt a munkanélküliség a nyugati országokban, és ebben a koronavírus is csak rövid törést hoz szerintem, hamarosan visszakerülünk ugyanebbe a helyzetbe, ahol már bérnyomás lesz USA-ban, és később Európában is), ezért ott is kamatemelésre lesz szükség, amit valószínűleg le kell követnünk. Emellett az állami szabályozással elnyomott árak (pl. áramár, szemétdíj, vízdíj stb.) is inflációs robbanással fenyegetnek idehaza – minél tovább halogatjuk ezek helyreállítását, annál inkább. Továbbá ott van a 2022-es választás is mint óriási kockázati tényező: a kiélezett, polarizált politikai helyzetben nem nehéz elképzelni, hogy komoly feszültségek lesznek (képzeljük el a Capitolium ostromához vezető hangulat mit eredményezne hazai körülmények között!), ami a kockázati prémiumok növekedésén keresztül ismét magasabb kamatszintet kívánna meg.

Ja, és ugye éppen most akarunk egy hatalmas minimálbéremelést is lezavarni, ami szintén nagyot lódíthat az infláción.

Mindezeket nehéz összegezni, de egészen biztos, hogy a jelenlegi 2,5-3%-os hosszú állampapírhozamokban ebből nem sok minden van beárazva. Számomra sokkal magasabb hosszú hozamokra lenne szükség, hogy a magyar állampapír vonzó legyen

 

 

Mi a világ legnagyobb trendje jelenleg? Talán a greenwashing. Az elmúlt hetekben számtalanszor találkoztam a legszennyezőbb, legkártékonyabb cégek alig álcázott PR-cikkeivel, amiben a végtelen hulladékot generáló, kifejezetten egészségre káros cukrositalgyártóktól kezdve az olajcégeken át a konferenciaszervezőkig és ingatlanbefektetőkig számos vállalat írja le, hogy ők mennyire törekszenek a klímasemlegességre, a körforgásos gazdaságra, karbonneutralizációra, meg egyéb varázsszavakra. Ebbe a körbe tartozik az ESG-scoring teljesen egyértelmű megbuherálása is, aminek következtében ép ésszel felfoghatatlan cégek kerülnek be a „fenntartható”(nak mondott) portfoliókba. Nyilván úgy vagyok ezzel, mint az angol humorral: értem, csak nem szeretem. Értem, hogy most hirtelen mindenki nagyon zöld akar lenni, és azt is megértem, hogy senki nem azzal akar előjönni, ami az igazság: a világ úgy lesz zöldebb, ha az emberek kevesebbet fogyasztanak, sőt a zöld átmenet mindenkinek nagyon sokba fog kerülni. Nyilván kevésbé vonzó ez az üzenet, mint zöld szósszal nyakonönteni a működő, szennyező, fenntarthatatlan modellt. Ha a zöld fordulat komoly, az a legtöbb cégnek is profitcsökkenést hoz!

 

 

A koronavírus eredete kapcsán egyre erősödik a gyanú, hogy valójában ez az egyik, ha nem a legnagyobb ember által generált katasztrófa. Ami még ennél is rosszabb, hogy valójában szerencsések vagyunk, hogy egy ennyire „béna” vírus esett a nyakunkba valószínűleg hanyagság és ostobaság miatt (hab a tortán, hogy a legújabb hírek szerint részben amerikai pénzből is finanszírozták a denevér-koronavírusok DNS-manipulálását Vuhanban). A valódi rossz hír pedig az, hogy ebben az évszázadban valószínűleg újabb hasonló csapások jöhetnek. Ahogy az ember egyre jobban belenyúl a természetbe, egyre nagyobb az esélye a váratlan katasztrófáknak, és a koronavírus a potenciálisan elképzelhetőkből egy egészen gyenge valami (a biológia fegyverek elszabadulásán túl a nukleáris veszély, egy kibertámadás, vagy akár egy nagyon erős napkitörés is sokkal nagyobb káoszt okozhat, mint a koronavírus). Ennek talán annyi a befektetési vonzata, hogy valószínűleg a kockázatot erősen alulárazzuk mindenhol.

 

(ez egy rövid tőkepiaci-befektetési-makrogazdasági áttekintés arról, hogy éppen mit gondolok a világgazdaságról és tőkepiacokról; egyrészt, hogy magam számára is összegezzem, hogy mi a véleményem, másrészt, hogy az alapjaimba fektetők betekintést nyerhessenek a gondolkodási-döntési folyamatba)