Miközben az emberiség már felismerte, hogy a CO2 kibocsátását vissza kell fognia, ha nem akar megfőni, van egy még komolyabb és nehezebben orvosolható probléma: a szemétgyártás.
A történelem korábbi szakaszaiban megszokta az emberiség, hogy ha valami már nem kell, akkor azt eldobja, elássa, eltünteti szem elől, aztán majd csak lesz valami. És lesz is. Egy természetes rostokból készült ruha (pl. gyapjú, gyapot, stb.) pár év alatt lebomlik, föld lesz belőle. A faházak miután összeomlanak, idővel termékeny humusszá alakulnak, a bőrcipő is lebomlik, még a kard, meg az eke is rozsdává válik. Egészen 100-200 évvel ezelőttig kevés olyan anyagot használt az emberiség, ami valóban szemét lett volna, és ne tért volna vissza néhány év-évtized esetleg évszázad alatt a valódi természetes körforgásba, ha eldobjuk.
Az elmúlt évtizedekben azonban az általunk felhasznált anyagok mennyisége és minősége is drasztikusan megváltozott, de pusztán megszokásból, mivel sosem gondoltuk végig ennek eredményét, ugyanúgy bánunk velük felhasználás után, mint régen: eldobjuk, elássuk, megszabadulunk tőlük. Ám egy eldobott műanyag nem, hogy nem kerül vissza a természetes körforgásba, hanem egyelőre ismeretlen – egyre több esetben kiderül, hogy rendkívül káros – hatásokat okoz évszázadokon, évezredeken át. Az építési hulladék sem csak fa, vályog, meg tégla ma már, hanem megy bele a műanyag szigeteléstől az üvegen át a különböző nehézfémekig minden. Amit szépen elásunk, és utána visszakerül talajainkba, élelmiszerünkbe, saját testünkbe.
Teljesen egyértelmű, hogy ez nem fenntartható, és olyan ökológiai károkat okoz hosszú távon, amihez képest a klímaváltozás kutyafüle.
Ennek az alapvető oka egy jól ismert közgazdasági fogalom: az externália. A környezetszennyezés, amit a különböző termékek gyártói végeznek hatalmas károkat okoz, ez azonban nem jelenik meg a gyártók költségei között. Effektíve a teljes jelenkori ipar azért tud nyereséges lenni, mert nem fizeti meg a szemét újrahasznosításának árát. És itt nem is csak újrahasznosításról van szó, hanem arról is, hogy egy csomó terméket gyakorlatilag nem lehet újrahasznosítani, de károkat okoz, ergó le sem lenne szabad gyártani - és egy számtalan terméket át kellene tervezni, hogy tökéletesen újrahasznosítható legyen.
Nyilvánvaló, hogy ezen a rendszeren változtatni kell, és ennek a megoldása egyrészt az, hogy eleve minden terméket annak tudatában kell megtervezni, hogy élettartama végén majd szét kell bontani, és újrahasznosítani (erre pl. egy 5% műszálat és 95%-ot tartalmazó ruha is nagyjából alkalmatlan, hogy csak az egyik legegyszerűbb példát említsem), illetve a szétszedésre, begyűjtésre, újrahasznosításra kell kialakítani központokat. Ennek az újrhasznosításnak az árát pedig a termelőknek kell megfizetni, és be kell épülnie az árba. Gondoljunk bele, hogy vajon egy okostelefont, vagy egy autót hogyan lehet TELJESEN újrahasznosítani, amikor ezerféle nyersanyag van benne? Vagy akár egy "zöld" napelemet, szélerőművet, elektromos autót? Mekkora költségekkel járna ez? Vajon szabadna-e egyáltalán pl.műanyagokat gyártani, amikor használatuk közben mikroműanyagok százezertonnáival szennyezik a környezetet??
Elég egyértelmű, hogy egy olyan társadalomban, ahol valódi körforgásos gazdaság van, tehát nem ásunk el semmi „szemetet” hulladéklerakókba, hanem mindent újrahasznosítunk (és ebből következően csak olyan termékeket használunk, amelyek újrahasznosíthatóak), de minimum elégetünk (már amit lehet), az emberek jelentős részének ebben az ágazatban kell majd dolgoznia, és egy csomó olyan anyag, amit most használunk kikerül a használatból, mert felmérhetetlenül káros. Ez azzal jár, hogy az újrahasznosításban résztvevők kiesnek a közvetlen termelésből, tehát egy ilyen társadalomban kevesebben állítanak elő termékeket és szolgáltatásokat, és minden termék sokkal drágábbá válik. Magyarul, ebben a társadalomban a jelenlegihez képest jóval magasabb árak, és alacsonyabb életszínvonal lenne. Másképp fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy a jelenkor életszínvonala csak amiatt tud ilyen magas lenni, mert a szélesebb értelemben vett környezetterhelés externáliáit senki sem fizeti meg.
Ha valamikor valóban fenntartható, valóban (és nem csak szavakban) körforgásos gazdaságot hozunk létre, akkor az jóval kisebb anyagi gazdagságot fog jelenteni. De ha még ezen a bolygón akarunk élni pár ezer évig, akkor nincs más lehetőség. A jövő drágább és szegényebb lesz - ha lesz...