Ennyi volt a válság?

2008-9 óta minden gazdaságpolitikus retteg a legapróbb lassulástól is, attól félve, hogy ismét totális összeomlás következik be. Megelőzendő az új válságot már idejekorán ellövik az összes puskaport, és remegve próbálják megakadályozni a recessziót. Olyanok, mint a harctéri felcser, aki a súlyos lőtt sebre morfiumot ad a katonának, átsegítve őt a sokkos állapoton, és ebből levonja a következtetést, hogy a legapróbb karcolás esetén is ez a legjobb megoldást: mindenkinek, minden körülmények között egy nagy adag morfiumot. Persze így a katonák nem érzik a fájdalmat, de függővé válnak, és ez nem biztos hogy nagyon jó megoldás.

2018-19-ben lassulás jelei látszanak/látszottak a világgazdaságban, de semmiféle igazán mély probléma nincs, csak karcolások. Igaz, hogy Európában néhány ország növekedése nulla közelébe lassult, de a fejlett világban 40-éves (!!!) mélyponton van a munkanélküliség, a bérek nőnek, a lakossági fogyasztás erős, és deflációs spirálról szó sincs: a fejlett országok maginflációja nem tér el lényegesen az elmúlt 10 év átlagától. Ennek ellenére mit látunk? Kamatvágások a teljesen értelmetlen és káros mínuszba, pénznyomtatás újraindítása: morfium a karcolásra.

A reálgazdaságra ezek az intézkedések nem nagyon hatnak, talán egy egészen kicsit segítenek, de még jobban belehajszolják a világ megtakarítóit az egyre drágább ingatlanokba és részvényekbe, mivel annak egyszerűen nem marad alternatívája: vagy elrohad a pénzed a bankban, vagy beszállsz valami kockázatos eszközbe. Ebből a szempontból a magyar lakossági államkötvényes megoldás sokkal-sokkal jobb: a kockázatos hülyeségek felé terelés helyett van reális megtakarítási alternatíva, nem kell értelmetlen kockázatot vállalni, és ez valószínűleg az ingatlanpiaci emelkedésből is kifogja a szelet. Ezzel szemben mit látunk pl. Németországban? Leviszik mínuszba a kamatot, majd megy a sipákolás, hogy miért emelkednek annyira a lakásárak, és miért nem jutnak a fiatalok lakáshoz, majd megoldásként megpróbálják betiltani a lakbéremelkedést, ami csak ahhoz vezet, hogy kevesebb lakást építenek, és még kevésbé lesz lakás a fiataloknak. Ahelyett, hogy megemelnék a kamatokat, aminek hatására a lakosságnak nem kellene kényszerűen reáleszközökbe, elsősorban ingatlanba menekítenie a pénzét, így felhajtva az árakat. Szerintem ezen a ponton a kamatemelés sokkal jobbat tesz a gazdasággal, mint a kamatcsökkentés (ja, hogy a szent tőzsdék esetleg beesnének ebben az esetben? Hát tényleg)

Karcolásra nem morfium kell. A legfontosabb jelenlegi gazdasági problémák a növekvő társadalmi egyenlőtlenség (amit az alacsony kamatok mint látjuk csak tovább éleznek), és az ökológiai katasztrófa (aminek csak kis szelete a klímaváltozás). Az értelmes gazdaságpolitika ezek ellen tenne, egyrészt a gazdagoktól a szegények felé történő vagyonátcsoportosítással, és a fenntartható gazdaság felé való gyorsított átállással (európai Green New Deal? Circular Economy?).

Komoly vízió (rendes gyógyszerek) híján viszont marad a morfium, ami semmit nem old meg, de legalább jobb kedvünk lesz tőle. Lehet tovább felhajtani a részvény és ingatlanárakat, ami jó a gazdagoknak, de nem jó a társadalomnak. Valószínűleg ez fog zajlani 2020-ban, megspékelve még némi fiskális élénkítéssel is, azaz adunk a morfium mellé amfetamint is, biztos jó lesz. Ennélfogva könnyen lehetséges, hogy a mindenki által várt válság már le is zajlott 2018-19-ben: próbált kibontakozni, de csírájában el lett fojtva. Amíg hatnak a drogok, addig valószínűleg jó lesz, de azért valamikor majd kellene foglalkozni a valódi problémákkal is: fájdalomcsillapítón nem lehet tartósan élni...