Don't cry for me Hungária!

Ha árszabályozásokkal meg lehetne állítani az inflációt, akkor Argentína lenne a világ legstabilabb árszintű országa. 2021 őszén éppen 1432 termék árát fagyasztották be, de évtizedek óta dívik a mindenféle ár és bérkontrollok rendszere, hogy megállítsák a vissza-visszatérő (időnként hiper)inflációt. Ekkora sikerrel:

a1

a2

Jól láthatóan az árak befagyasztása nem működik. Azért nem, mert ez azt jelenti, hogy a veszteségeket – ami abból adódik, hogy a beszerzési ár alatt kell árulni a terméket – valakinek ki kell fizetnie. Ez lehet az állam, vagy a magánszektor. Ha a magánszektor, akkor jó eséllyel idővel tönkremennek az árusok, ami azt jelenti, hogy nem lesz, aki eladja a terméket, vagyis hiány lesz (lásd Magyarországon, elkezdődött a benzinkutak bezárása). Illetve természetesen feketepiac, ami a rendesnél is jóval nagyobb inflációt okoz végül. Ráadásul a csődök miatt munkahelyek szűnnek meg, és csökken az életszínvonal. Ha viszont az állam próbálja átvállalni a terheket, akkor azt csak úgy teheti, ha megnöveli a költségvetési hiányt vagy adót emel. Az első esetben hosszú távon fenntarthatalan adósságpálya és államcsőd fenyeget (ebben kifejezetten jól teljesít Argentína, az 1816-os függetlenné válás óta kilencszer sikerült csődbe menniük, ebből a jelen évezredben háromszor: 2001, 2014, 2020), a második esetben csökken a lakosság reáljövedelme, és romlik az életszínvonal. Alternatív lehetőség még a „szocialista banán” esete, aminek az volt a jellemzője, hogy olcsó volt, csak nem lehetett kapni – de beláthatjuk, hogy ez nem túl nagy siker.

Argentína talán a legkirívóbb példája annak, hogy ezek a módszerek mennyire nem működnek: habár a lakosságnak tetszenek, és rövid távon megnyugvást hoznak, azonban hosszabb távon rombolják a gazdaság növekedési képességeit, és életszínvonalcsökkenést okoznak.

Ráadásul ezek az intézkedések gyakran valójában a jómódúakat támogatják, mint Magyarországon is a rezsicsökkentés. A gazdagok több gázt és áramot fogyasztanak, azaz sokkal több burkolt állami támogatásban részesülnek, mint a szegények (hiszen ha mondjuk 50 Ft kilowattóránkként az ártámogatás és valaki 10000 kWh áramot fogyaszt, akkor ő 500 000 Ft állami támogatást kap, míg a csak 1000 kWh-t fogyasztó szegényebbek 50 000 Ft-ot). Egy valóban a szegényeket támogató rendszerben mondjuk csak az első 500 m3 gáz vagy első 1000 kWh áram lenne rezsicsökkentett, vagy esetleg közvetlen készpénztámogatással ellensúlyoznák csak a kifejezetten szegények részére az energiaárak megugrását. Ez igazságosabb és sokkal kisebb költségvetési terhet is jelent, a felszabaduló pénzt pedig esetleg értelmes célokra (mondjuk az oktatás világszínvonalúvá tételére) lehetne fordítani.

Talán még ennél a fenti káros gazdasági hatásoknál is súlyosabb, hogy az árkorlátozások megmérgezik a politikát, ugyanis senki nem mer ezek ellen az intézkedések ellen kampányolni (lásd Magyarországon a rezsicsökkentést, ami már most kezd szent tehénné válni), mert az azonnali bukást jelent. Így egyre több és több „lakosságot védő” árszabályozás alakul ki, de a gazdaságot ez szétfeszíti, tehát hamarosan bérkorlátozásokat és egyéb szabályozó intézkedéseket, párhuzamos árfolyamrendszereket is be kell vezetni, hogy a rendszer fenntartható legyen, ezek viszont szinte kötelezővé teszik a választók rövid távú kegyeit kereső, de hosszabb távon romboló intézkedések bevezetését minden párt részéről. S ha véletlenül lenne olyan politikai formáció, amely a mindenféle ár- és bérszabályozások eltörlését tervezi, és hatalomra is kerül, a szabályozások eltörlése jellemzően életszínvonalcsökkenéssel jár rövid távon, és mire a középtávú kedvező hatások megérkeznének, a választásokon hatalomra kerül egy olyan kormány, amely a szabályozások visszahozását ígéri, és kezdődik minden elölről.

Így a gazdaság ördögi körbe kerül, és a rövid távon csábító ígéretek miatt hosszabb távon elszegényedik. Ezt jól mutatja Argentína példája, amely a populista intézkedések miatt folyamatos lecsúszásban van (lásd mellékelt ábrán argentin GDP más országokhoz képest).

arg

 

Az árszabályozások tehát nem csak hogy nem oldják meg a problémákat, hanem rendkívül súlyos károkat okoznak. Őszintén remélem, hogy a választási őrület kifutása után bárki is kerül hatalomra, letérünk erről az argentin útról, és eltörlik ezeket, mert politikai oldaltól függetlenül ez Magyarország, a magyar gazdaság és a lakosság érdeke.

 

 

 

https://brazilian.report/latin-america/2022/01/05/argentina-price-controls/

https://www.economist.com/the-americas/2021/10/30/argentinas-government-has-fixed-the-price-of-1432-products