Az (un)ortodoxia diadala

A magyar állampapírhozamok az év eleji 8-9-10%-os szintekről mára 7% környékére csökkentek, jelentősen javítva a finanszírozási kilátásokat. Különösen jó eredmény ez annak fényében, hogy az európai adósságválság nem ért véget, az olasz 10éves 6% felett, a spanyol 10éves kötvényhozam pedig 7% környékén van. Mit tud Magyarország?

A hazai gazdaság - erről korábban is többször írtam - alapvetően nem volt veszélyes helyzetben a kormányváltáskor sem: jelentős külkereskedelmi és folyó fizetési mérlegtöbblettel rendelkezünk, a költségvetés elsődleges egyenlege a kormányváltáskor is nulla közelében volt és adósságállományunk is csak átlagos Európában. Magyarországra a legnagyobb veszélyt eddig is és ezután is az jelentette, hogy adósságának jelentős része devizában áll fenn, illetve forintban kibocsátott kötvényeinek jelentős része is külföldi befektetőknél van, így mindenképpen függünk tőlük. Magyarország számára így az egyik legfontosabb cél az kellett volna, hogy legyen, hogy a külföldi portfolióbefektetőkkel jó viszonyt fenntartva idevonzza a külföldi reálgazdasági befektetőket is, segítségükkel beindítva a növekedést - miközben fenntartjuk az egyensúlyt.

Ennek pont az ellenkezője történt, és ezért került veszélybe Magyarország, nem azért, mert "rosszabb helyzetben voltunk, mint Görögország". Sikerült egyszerre elijeszteni a portfoliótőke és a reálgazdaság szereplőit, plusz megborítani az egyensúlyt is. Mit kaptunk cserébe? A lakosság jómódúbb része többet keres, és (elsősorban ugyancsak ők) megszabadultak a devizahiteleiktől. Továbbá sikerült elérni, hogy 10-20-30 év múlva az állam terhei jóval nagyobbak legyenek majd, ugyanis a magánpénztári tagok immáron teljesen az államra fognak támaszkodni nyugdíjügyben. Talán az egyetlen sikersztori az egészségügy, ahol valóban komoly átalakítások történnek, és az egészségkassza hosszútávon fenntarthatóvá válik. Szintén pozitívum azért, hogy az ország devizaadósságának leépítése, csökkenése zajlik, mind a magánszektor, mind a kormány oldaláról, ami a jövőben csökkenti a sebezhetőséget.

Az elmúlt 2 év tehát (eredményeiben könnyen megjósólhatóan) sikertelen gazdaságpolitikát hozott. Ez 2011 végén összeomló forinthoz, és felrobbanó hozamokhoz vezettek, amely felvetette a finanszírozhatatlanság rémét. Szerencsére Magyarország nagyon nagy (szerintem túl nagy, de képzett közgazdász kollégáim ezzel nem értenek egyet, ez állandó vita tárgya közöttünk)  devizatartalékai révén sokáig ki tudja húzni ha kellően unortodox (lásd Argentína) módszereket használ, így az azonnali összeomlás azért nem merült fel, különösen azután hogy 2012 elején a miniszterelnök végre leült a jegybankelnökkel, és visszarántották a szakadék széléről az országot. Ráadásul 2012-ben a kormány nagyon súlyos, teljesen ortodox megszorításokat hajtott végre, főként adóemelések formájában, amelyek kiegyensúlyozták a költségvetést. Tegyük hozzá a folyamatosan lebegtetett IMF tárgyalásokat, plusz azt, hogy a kockázatmentes hozamok a világban immáron nominálisan is gyakran negatívak (pl. Svájc, Dánia, Németország állampapírpiaca), és azt, hogy a valójában nem túl rossz helyezetben lévő Magyarország szinte a legmagasabb elérhető hozamokat kínálja, s máris láthatjuk, hogy miért ilyen vonzók a magyar állampapírok. A téma ugyanaz, ami már pár hete a részvénypiacokat is inkább felfelé löki: amíg nincs dráma, nincs vészhelyzet, addig a kissé kockázatos, de minden más országhoz képest hatalmas hozamot kínáló magyar papírok jónak tűnnek. A világ nem omlik össze, elő kell bújni a fedezékből, és meg kell próbálni valamin pénzt keresni. Ez történik. Természetesen ez nagyon örömteli minden magyar polgár számára.

Mit hoz a jövő? A monetáris tanács már most is megosztott és kamatcsökkentésre hajlik, 2013-tól (az elnök és alelnökök cseréje után) pedig egyértelműen ez lesz a fő irány. Ha szerencsések vagyunk, és Európában nem lesz horror (működik a C-terv) akkor lehet úgy kamatot vágni, hogy a forint nem gyengül számottevően. Jelen helyzetben valószínűleg le lehetne menni 5% környékére jegybanki alapkamatban, és a forint is valahol 300 körül tudna stabilizálódni. A kamatvágások valószínűleg addig fognak tartani, amíg a forint el nem kezd trendszerűen gyengülni, de legalábbis az erősödést nem hagyja abba. Az alaphelyzet tehát változatlan ahhoz képest, amit már többször leírtam: az egyensúly idehaza az alacsonyabb hozamszint és gyengébb forint irányába mutat. Sajnos van azonban egy kis probléma: ahogy a piacok kiengedik a gyeplőt (=olcsón adnak hitelt nekünk), azonnal előkerül egy-két újabb unortodox terv a fiókból, amely érdekes módon mindig valamiféle költekezéssel jár, így tartós javulás Magyarországon nehezen lesz, 5% alá nem nagyon tudnak lemenni kamatban, hosszú hozamban pedig valószínűleg inkább 6% lehet az alja legjobb esetben is. Folytatódni fog az a kötvénypiaci trend is, hogy mindig több állampapírt bocsátunk ki, mint a meghirdetett, és a befolyó forintot az MNB-nél leváltva fizetjük vissza a devizatartozásainkat (ami a devizatartalék csökkenését és a forintadósságarány növelését jelenti). Amíg ez a status quo fennmarad, addig Magyarországnak valóban nem kell IMF-hitel és annak felvételére nem is fog törekedni a kormányzat.