blog

Nem kérdés, hogy a törökök a saját ostobaságukkal hozták a maguk fejére a bajt, de miért éppen most robbant ki az árfolyamválság? Azt gondolom, hogy azért, mert a török válság csak tünet, éppúgy, mint az argentin problémák. Ebből a szempontból pedig egyáltalán nem logikátlan a feltörekvő országok devizáinak esése sem, bármilyen messzire is legyenek Isztambultól.

Évek óta figyelem Törökország gazdasági ámokfutását, és látom, ahogy egyre jobban haladnak a totális összeomlás felé - olyan klasszikus hibákat csinálnak, amelyekről már 100 éve kiderült hogy mihez vezetnek. Az elmúlt 2-3 évben egyértelművé vált számomra, hogy a valóságtól elrugaszkodó, azt nem értő, mindenkiben ellenséget kereső gazdaságpolitika valószínűleg nagyon komoly problémákat fog okozni, erről legutóbb 2017 elején írtam:

http://www.zsiday.hu/blog/l%C3%ADra-nem-rubel

(bár elismerem, hogy sokkal tovább húzzák mint gondoltam)

Négy olyan negatív tényező is veszélyezteti jelenleg a világgazdaságot, amelyek külön-külön még talán kezelhetőek lennének, de együtt egyre valószínűbbé teszik, hogy a következő 12-18 hónapban komoly világgazdasági lassulás/recesszió lesz.

1. Számomra a legfontosabbnak a pénznyomtatás megfordulása tűnik: elindul a pénzvisszaszívás. Az idei évben havi 25 milliárd dollárral CSÖKKENTETTE az amerikai jegybank a mérlegfőösszegét, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy visszaszívja a sok kinyomtatott pénzt. Ez a pénz valahonnan hiányozni fog...

- Kínai tőzsde kétéves minimumon:

shanghai

- A BUX index 4 nagy komponense közül kettő egyértelmű hosszútávú eső trendben (Mtelekom, Richter), kettő gyanúsan tapad az éves mélyponthoz (OTP, MOL)

- Eurostoxx 50 (európai tőzsdeindex), ott van ahol 3 éve, és az elmúlt egy évben legnagyobb jóindulattal is csak oldalazik, de inkább gyanús, hogy új eső szakasz indult:

Természetesen nem az a kérdés, hogy politikailag vagy törvényileg független-e, hiszen ez nem kérdés, hanem az, hogy a nemzetközi folyamatoktól független-e? Erre pedig az az egyértelmű válasz, hogy nem. Amikor pár éve az új monetáris tanácsi tagok bekerültek és elkezdték bátran vágni a kamatot, akkor valójában (nagyon helyesen!) egy világtrendre ültek fel: a pénznyomtatás/pénzügyi elnyomás/egyre alacsonyabb kamatszint trendjére.

Azt mondja Merkel, hogy kezelniük kell Németország egyik legnagyobb problémáját, mégpedig azt, hogy iszonyatosan drágulnak a lakások:

https://www.portfolio.hu/gazdasag/lakas/merkel-nagy-bejelentest-tett-nemetorszag-egyik-legsulyosabb-problemajat-oldanak-meg.286886.html

És ez nem csak német probléma, hanem lassan az összes fejlett országban olyan drágává válnak (főleg a fővárosok és legnagyobb városok) lakásai, hogy az a társadalom szétszakadásával fenyeget. A legtöbb fiatalnak esélye sincs lakáshoz jutni, és erről jelentős részben a jegybankok tehetnek.

A rövidtávú helyzet elég egyértelmű: az amerikai (és máshol is elkezdődő) kamatemelési ciklus miatt minden alacsonyabb kamatú ország kevésbé vonzó, és mint oly sokszor a tőkepiacok történetében az amerikai kamatemelés a gyengébb feltörekvőknek eléggé betehet, pl. a minden eszközzel az összeomlás felé rohanó törököknek. Magyarország helyzete sokkal jobb ennél, így közvetlen veszély nem fenyegeti, de a deviza nyilván gyengül a külső hatásokra.

1980 óta 4 komolyabb globális lassulás/recessziós hullám volt a világgazdaságban, amint azt az OECD ábrája is mutatja:

 

globális növekedés

 

1992-ben Bill Clinton egyik elhíresült mondása az volt, hogy "It's the economy, stupid!", szabadfordításban: "A gazdaság a lényeg te hülye!" - ezzel célozva arra, hogy az embereket leginkább az érdekli, hogy nő-e a gazdaság, vagy nem, van-e állásuk, vagy nem, nő-e a fizetésük, vagy nem. A recesszióba süllyedt USA-ban meg is nyerte a választásokat. Magyarországon ugyanez a helyzet.

A hazai gazdaságról alkotott elkövetkezendő 2-3 évre vonatkozó makroképem eltér a konszenzustól: míg legtöbben a bérnövekedés dinamikájának csökkenésére számítanak, mivel a magyar termelékenység csak nagyon csekély mértékben nő(tt az elmúlt 8 évben), szerintem viszont az oksági viszony fordított: a modern Magyarország történetében még egyszer sem látott munkaerőhiány elkerülhetetlenné teszi  a bérek további dinamikus, kétszámjegyű emelését, ami viszont kikényszeríti a termelékenység növekedését, egyrészt az alacsonyabb termelékenységű munkahelyek megszűnésén, másrészt a felfutó vállalati be