blog

Még csak egy hét telt el az évből, de máris megszületett a magyar gazdaság kapcsán a legfontosabb munka. Nem monetáris vagy fiskális elemzésre kell gondolni, hanem igazi hosszútávú, stratégiai kitekintésre. Kötelező olvasmány mindenkinek, aki gazdasággal foglalkozik! Komolyan.

Na ezt nem látta senki jönni (illetve néhányan az elmúlt napok kötvénypiaci mozgása alapján talán sejthették, de ezt majd bizonyára jól kivizsgálja az illetékes hatóság), kamatot csökkentett Magyarországon (és itt jön a meglepetés!): a gazdasági miniszter. Persze korábban MNB alelnök volt, és lehet, hogy emiatt még benne van a tudatalatti késztetés, hogy ilyesmikkel foglalkozzon, de hát „normális” országokban azért mégis a jegybank kezeli a kamatpolitikát.

Az immáron sokadik kriptobedőlés után érdemes pár szót ejteni arról, hogy mennyire téves volt az eredeti Bitcoin koncepció, amely fix mennyiségű „pénzzel” kívánta kezelni azt a problémát, hogy a jegybankok a 2008-9-es válság után elkezdték a bődületes mértékű pénznyomtatást (quantitative easing), és a megtakarítók attól tarthattak, hogy elinflálják a pénzüket.

Képzeljük el, hogy pékek vagyunk, és úgy állapodunk meg a vásárlóinkkal, hogy a liszt árára ráteszünk 50%-ot különböző költségeinkre, és ezen az áron adjuk nekik a kenyeret, így kötünk velük szerződést. Tehát ha 100 forint a liszt, akkor 150 forintért szállítunk nekik kenyeret (most tekintsünk el attól a példa kedvéért, hogy 1 kg lisztből nem 1 kg kenyér lesz). Ám ahogy megy fel a liszt ára, az emberek egyre kétségbeesettebbek, hiszen mikor eléri az 1000 forintot a liszt, akkor már 1500 forintba került a kenyér.

Az 1907-es válság idején – mivel az Egyesült Államoknak akkor még nem volt jegybankja – a híres bankár, J.P.Morgan próbálta egyszemélyben betölteni a jegybank szerepét.

 

A monetáris politika lehetetlen hármassága kissé leegyszerűsítve azt mondja ki, hogy a

  • szabad tőkemozgás
  • devizaárfolyam meghatározása
  • kamatok meghatározása

közül kettőt választhatunk, a harmadik a másik kettőből következik. A hármat egyszerre nem tudjuk fixálni.

Mivel sokan hívnak azzal kapcsolatbank, hogy akkor most lesz-e államcsőd, meg mi vagyunk-e az új Argentína, meg vegyük-e ki a pénzt bankból/állampapírból, gondoltam, hogy ahelyett, hogy terapeutát játszok sok emberrel telefonon, leírom röviden mit gondolok erről (egyébként ez a közgazdásszakma olyan, mint a fogorvos, mindig csak akkor hívnak, ha baj van).

Az Európai Központi Bank az elmúlt 15 évben igen rossz ütemben emelt, tipikusan lemaradó volt: pont akkor emelt kamatokat, amikor a gazdasági ciklus már látványosan kezdett lefordulni, és kamatemelésével csak elősegítette a válságot, majd ezt felismerve hamarosan hátraarcot kellett csinálnia. Így jártak 2008-ban és 11-ben is, és gyanús, hogy a történelem ismétli önmagát.

Az európai gázárak kapcsán mindenki a címben feltett kérdésre adandó választ találgatja reménykedve.

Talán emlékszünk még az európai adósságválság idején, amikor minden ország próbálta megmutatni, hogy ő rendben van - ellentétben a többiekkel: Portugália nem Görögország, mondták a portugálok, Olaszország nem Portugália, mondták az olaszok, és így tovább.